Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Baka István: Zrínyi (vers)
BAKA ISTVÁN ZRÍNYI Az alkony feltépett hasából kifordult felhők lóbelek a láthatáron gyűrűznek véresen miért is látom mindenben ütközet nyomát én kinek könyvtárszobám lett a világ s nem ütközöm csak erdei vadakkal s zörög a sok pergamensárga nappal lapozhatom unottan ez maradt s egy öregedő asszony szoknyasuhogása ahogy esténként teremről teremre járva kioltja a fáklyákat mintha a szférák fekete ruhás angyala oltogatná a csillagokat és költhetem megint a verseket de engem már a vers nem költ meg újra s túl könnyű volt rímekből rakni várat követlek hát a sűrűségbe bújva soká rejtőztél tőlem Istenem most végre szemtől szemben állsz velem FELISMEREM VADKANPOFÁDAT FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BÁRTH JÁNOS BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 9
