Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - MŰVÉSZET - Kátai Mihály: Trilinguis
Nem más ő, mint földünk élő lelke, mely ott él mindannyiunk belső világának labirintusában. Ő a fekete bika, mellyel a táltosavatáskor a fehér bika képébe öltözött avatan- dónak meg kell küzdenie. Földi lényegünk ő, éppúgy része lényünknek, mint fénylő égi mása a fehér. Knosszosz ősi szentélye az Égei-tenger menti táltosavatás színhelye. Hogy a bikaistenség mit keres a Tisza mentén, azt én meg nem mondom, de ott volt, van és lesz. Őrzi az élet fáját és elvezet a mesék forrásához. Tőle hallottam ezeket a szavakat: „Élő fa csak élő gyökérrel élhet, Élő gyökér csak élő földben élhet. A hang, mely erről mesél, bármily halk legyen, bármily kevesekhez jusson is el, az éltető élet hangja. A hang, mely azt mondja, nincs föld és nincs gyökér, bármily hangos legyen, ha mindent túlharsog is, ha eljut is mindenkihez, csak hang marad. A fa fa marad; a gyökér gyökér marad; a föld föld marad.” Mindezt bizonyítsam be? Bizonyítsam be a csillagok fényét, a virágok illatát, az éneket, ami belülről jön, ami mint minden ének nem a süketeknek szól? De milyen nyelv milyen szavaival, s milyen írás milyen betűivel? — hogy a szkeptikus rettegés azt hallja, amit hall és azt lássa, amit lát?! KÁTAI MIHÁLY Átadják a kígyós korsót 75
