Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - MŰHELY - Czine Mihály: Németh László vásárhelyi évei (Grezsa Ferenc könyvéről)

az állandóságban. Az Égető Eszter továbbírása A minőség forradalmának és a Kisebbségben tanulmányainak; az Elv konkretizációja és korrekciója egyszerre. Németh László e korbeli témájának, a beilleszkedés drámájának kettős vetülete van: a múltjához való hűség és a történelmi szükségszerűség együttes vállalása.”

Grezsa Ferenc hangsúlyozza a Németh László-i folytonos alakulást, átrendeződést, kimutatja, hogy a felszabadulás utáni Németh Lászlót nem lehet kategorikusan szembeállítani a Tanú írójával. „A gondolatrendszer — ha egyes, két világháború közti konkre- tizációit, ami a ’harmadik út, Kert-Magyarország, mély-magyarság’ érvénytelenítette is az idő — alapelveiben továbbél, új problémák elemzésére is alkalmas. Égető Eszter a minőségelv gyermeke, s Méhes nemcsak ellenképe, hanem egyszersmind ’természetes, gyöngébb öccse’.”

Grezsa Ferenc fejtegetései igazolják azt a képet, amelyet Németh László még a Korunkkal vitázva vázolt a maga természetéről: ,,Én nem vagyok Saulus a damaszkuszi úton, sokkal előbb egy közönséges galagonyabokor a damaszkuszi úton, mely rügyből szárat, szárból virágot hajt (tüskét is közben): erre is van ága, arra is, hol itt éled, hol ott szárad, de egészében mégiscsak hű és hajtani és gyümölcsözni óhajtó bokor. Vannak emberek, akiket a pillanatnyi megvilágosodás térít meg, (. . .) egy gondolat elkapja őket, mint nyulat a sas. Engem nem ragadhat meg így az igazság, hanem csak rügyezhet, nyílhat, ha szép az idő, gyümölcsözhet. Ilyen a szervezetem.”

A Németh László természetének s munkásságának teljes ismeretében mutatja be Grezsa Ferenc Németh László útját a Tanú szigetétől a szocialista építés vállalásáig. Bizonyítja, hogy Németh László elkötelezettsége az új világhoz nem 1948-as keletű — még a Németh Lászlót annyira tisztelő és értő B. Nagy László is itt látta a változást —, már 1945-ben. A tanügy rendezésével részt vállalt az új világ építéséből, s megszakítatlan volt a vállalása. Vidéki munkája nem tüntető kivonulás volt a demokrácia építő munkájából. Ott, a kiszorítottságban is tette, amit engedtek, s a szívébe írt törvény szerint tehetett.

Grezsa Ferenc nagy igazságszeretettel sommásnak tartja azt az állítást is, amely szerint a történelem megcáfolta Németh Lászlóban a gondolkodót. Szerinte: inkább Németh László igazodott a történelemhez. „Önkorrekcióval is, hűséggel is.” Grezsa tudja, hogy az író és a marxizmus szocializmusa nem fedte egymást, de azt is — amiről előtte a marxista kritikusok közül talán csak Király István utalt határozottan —, hogy Németh László korábbi „plátói” szocializmusában is benne volt már a készség, a lehetőség az „adott” szocializmus vállalására. A szocializmus és fasizmus közti küzdelemben Németh László kezdettől a szocializmushoz húzott, ezért is természetes, hogy 1945-ben a szocializmus az ő számára — mint Grezsa Ferenc írja — „már megmozdíthatatlan tény, adottság és lehetőség; egy pillanatra sem osztozik a koalíciós idők polgári illúzióiban, mint ahogy a Rákosi-korszak zord atmoszférája sem fordítja szembe. Közeledése egyszerre volt politikai, ideológiai és írói.” Grezsa egyik nagy érdeme, hogy ezt a folyamatot a maga teljességében mutatja be. Drámai hőseit, Tótfalusit, Húsz Jánost és Galileit nem a világnézet, de az eszmény és praxis különbsége állítja szembe az egyházi hatalommal; belül vannak a világon, amely tragikumukat okozza. Regénytervei is az Égető Eszter-i életelvekkel rímelnek: a társadalommal való összhang, a „belátás” eszméjét építik tovább. Még a fordítói gályapad sem csinált Németh Lászlóból sem lázadót, sem renegátot. A dogmatikus politika ugyan riasztotta, illúzióit olvasztotta, de egyetlen pillanatra sem állította szembe a szocializmus ügyével. Tudta: „az író kötelessége az, hogy ahol rés nyílik, kihajtson”. Tudta, hogy működése, bármilyen téren is kívánják, illetve engedik, a kívánatos minőség irányába segíti a meglevőt.

Minden biográfusnak megkerülhetetlen feladata a személyes élet és a műalkotás összefüggéseinek a felderítése. Élet és mű összetartozik; a mű hajszálgyökerei az alkotó

67