Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Hegyi Imre - Kovalik Márta: Profán ballada
(Dallam) (Beszélgetés az új feleséggel) RIPORTER: Maga tehát az, aki vállalta a veszélyt és Zoltán második feleségeként oda mert költözni a csodapalotába. FELESÉG: Azt tudtam mindig, hogy hova megyek. Igaz, hogy értem nem a királyfi jött el a fehér lovon, hanem egy őszhajú férfi és annak az őszhajú férfinek bár van egy csodapalotája, de csak papíron. Hozzá kell tenni, hogy ennek a férfinek van egy meleg szíve, csupa szív-lélek ember, akihez mentem és nem a palotájához és nem az anyósához, hanem elfogadtam a lányával együtt. RIPORTER: Igen Kláriról van szó. Ismerték egymást korábban is. Csak akkor éppen nem úgy mint mostohaanyuka és a gyerek. FELESÉG: Valóban ismertük egymást kb. másfél évvel ezelőttről. Amikor Zolival való kapcsolatunk tulajdonképpen a házasságig realizálódott, akkor eléggé elmérgesedett már a helyzet Zoli és Klári között. Én kértem, hogy egyszer jöjjünk össze és közösen tisztázzuk a félreértéseket, hogy nem ellenségek leszünk, nem akarunk mi rosszat sem neki, sem a nagyszüleinek, nem akarunk mi elvenni tőle semmit, az a legnormáli- sabb, ha barátokként, barátnőkként kezeljük egymást. Elmondtam volna neki, hogy nem minden úgy van, ahogy a nagyszülei mondják, hogy vizsgálja meg a mi oldalunkról is az igazságot, másfél hónapja lakunk ott és erre a beszélgetésre nem került sor. Olyan családból származom, ahol a pénzben soha nem dúskálhattunk. De szeretetben, az örömben, a megértésben igen. És csak egymásért, egymás mellett éltünk. RIPORTER: Nem érzi, hogy eleve esélytelenül indultak ebben a harcban? Hiszen bocsásson meg — ha valaki érezheti, hogy „pénz beszél, a kutya ugat”, akkor most a Zoltán érezheti, és ne haragudjon, maga is. FELESÉG: Igen, ezt valóban érezzük, de az én számomra az lesz a legnagyobb elégtétel, ha látom Zoltánt, amint újra értelmet kap az élete, ha végre 51 évesen eljut oda, hogy azzal foglalkozhat otthon is, amit szeret és valóban élhet. RIPORTER: Zoltánnak nem lesz már hollófekete haja soha, most is hófehér és a második szívinfarktus ellen sincs a biztosítónál befizethető havi részlet. Mer nekivágni ennek az életnek? FELESÉG: Merek-e nekivágni? Tulajdonképpen már nekivágtam. (Dallam) ZOLTÁN: Bezárta az ajtót, először a saját gyermekem és becsapta az ajtót az a két ember, akinek a lányával 24 évig becsülettel, tisztességgel leéltem fiatal életemet, 24 éves koromtól 48 éves koromig. Ezeket a becsukott, maguk után bezárt ajtókat, vagy előlünk bezárt ajtókat nem hiszem, hogy van kulcs, amelyik kinyitná. Amikor közöltem velük, hogy én pedig megnősülök, anyósom és apósom nekem rohant és ütlegelésre került sor. Mindenre számítottam de ilyen jelenetre nem, mert ez még életemben nem fordult elő. De most mondd, fogadjak egy ügyvédet, kezdjek el pereskedni a saját lányommal, azért, ami engem jogosan megillet? RIPORTER: A családi csodapalotában WC-ért, konyháért folyik a harc. ZOLTÁN: A konyhába még nem tettük be a lábunkat. RIPORJER: És a nagyszülők gerillák ebben a csatában? ZOLTÁN: Sajnos igen. Ők azok, akik súgnak a gyereknek és ő mit tesz? Ő két tűz között van. Egyik oldalon az apja, ama másik oldalon a nagyszülők. Egy biztos — és efe- lől nyugodt a lelkiismeretem. Soha életemben egyetlen szóval nem uszítottam a nagy. 56
