Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Hegyi Imre - Kovalik Márta: Profán ballada
HEGYI IMRE—KOVALIK MÁRTA PROFÁN BALLADA című rádióriportunk egy család széthullásáról, testi-lelki nyomorúságáról szól. Szereplői a nagyszülők: két szűcsmester, az 51 éves apa, vállalati igazgató és a 17 éves unoka. Életük a pénz utáni hajszában torzul el, erejük abban őrlődik fel. Bár egy fedél alatt élnek, csillagászati messzeségben vannak egymástól. (Dallam: középkori, erdélyi népballada) RIPORTER: Nem is tudom, melyikkel találkoztam előbb. A dallammal vagy a történettel. A furcsa, fanyar, százados homályba vesző balladával, vagy ezzel az elgondolkoztató történettel, mely minden részletében mai életünk egy darabja. (A riporter beszélget a műsor férfi főszereplőjével, az 51 éves vállalati igazgatóval egy Budapest környéki luxusvillában) RIPORTER: Szervusz Zoli! ZOLTÁN: Szervusz drága Imrém! De régen láttalak. RIPORTER: Ezer esztendeje. ZOLTÁN: Hogy vagy? RIPORTER: Te kérdezed? Nekem kellene kérdeznem, annyi mindent hallottam rólad. Ha a fele igaz, az is sok. ZOLTÁN: Hát igen, az utóbbi években összetorlódott minden. RIPORTER: Amikor utoljára találkoztam veled akkor. . ., akkor temetted el a feleségedet. ZOLTÁN: Igen, három évvel ezelőtt volt valóban. RIPORTER: Akkor még nem volt ilyen fehér a hajad. Azt hallottam, hogy szívinfarktusod is volt. ZOLTÁN: Igen. A feleségem halála után három hónapra, fél évig betegállományban voltam, 2 krajcárt nem adtak az életemért az orvosok. De utána aztán rendbejöttem. Úgyhogy ma már valóban elmondhatom, hogy egészséges vagyok. RIPORTER: A feleséged szobáját én akkor láttam utoljára, amikor még egyszer együtt fogadtatok engem, azt hiszem teát ittunk, valami zöld teát, még büszke is voltál rá. Mi lett azzal a szép környezettel, azzal a szobasarokkal? ZOLTÁN: A halála után a szobát becsuktam, mindent úgy hagytam, ahogyan meghalt. . . RIPORTER: Három éven át? ZOLTÁN: Három éven keresztül, igen, az az ő szobája volt, ott aludt, ott tett-vett, ott voltak a ruhái,ott volt mindene és valahogy úgy éreztem, hogy az tabu, azt a szobát csak én takarítottam, a gyerek be se lépett oda. RIPORTER: A gyerek, aki akkor, mennyi idős is volt. . . ZOLTÁN: 14 éves RIPORTER: Akkor most 17, mindjárt nagykorú. ZOLTÁN: Igen RIPORTER: Hogy éltek? 54
