Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Szoboszlai Ilona: Mongol etűdök (Holdújév, Sasvadászat, Betyárvilág)
A sassal kapcsolatban Bajan-Ölgij megyei kazahok elmondtak egy valóságos történetet: Tavasszal egy kisfiú elaludt a hegyoldalban, nem messze házuktól. A hét éves gyereken egy élénk piros színű mellény volt. A nap erősen sütött. Egyszercsak a gyerek éles fájdalmat érzett a fején, hirtelen felébredve. Látta, hogy egy hatalmas sas ragadja meg a sapkáját és hasán a vastag mellényt. Tudván, hogy mi következik, egyik kezével megfogta a sas nyakát. Kiabálni nem mert, mert attól félt, hogy a sas mégjobban bele- mélyeszti körmeit. Lábaival és szabad kezével fokozatosan közelebb vonszolta magát házukhoz, ahol a felnőttek észrevették, és leszedték róla a sast. Az illető él, s ma már felnőtt ember . . . BETYÁRVILÁG Mongóliában a betyárt „Szájn er”-nek nevezik, ami „jó férfi”-t jelent. A betyár fogalma itt is nagyjából ugyanazt jelölte, mint nálunk. Világuk a mongol pusztákon késői időkig fennmaradt. A nagy, lakatlan pusztaságok jó rejtőző helyül szolgáltak. Egyesek szerint betyárok még mindig akadnak; némely vidékeken él még a régi virtus. A mongol betyárok ősidők óta az ország dél-keleti részében, a dariganga* nemzetség földjén levő „Silijn Bőgd” hegységbejártak esküt tenni. Erről olvashatunk Lobojadam- ba mongol író nemrégiben nálunk is megjelent regényében, a „Tisztavízű Tamír”- ban. Az eskütétel úgy zajlott le, hogy a leendő betyár este felment a hegyre és ott megvárta a napfelkeltét. Napfelkeltekor elmondta az esküt, esetleg áldozatot mutatott be a hegy istenének. (A „bőgd” szó maga is istent jelent.) A hegy 1717 méter magas, a környezetéhez viszonyított magassága mintegy 700 méter, ezért nagyon feltűnő. Közel van a határhoz, csúcsáról Kínába messze belátni, illetve Belső-Mongóliába. Ismerősöm, aki ezekről beszélt, dariganga nemzetiségű, gyerekkora óta jól ismeri a síkságból feltűnően kiemelkedő hegyet. Elmondta, hogy idei szabadsága alatt felment a hegyre és megvárta a napfelkeltét. Megkérdeztem, milyen volt. Azt válaszolta: „Nagyon hideg”. Elmondása szerint a hegyben van egy kráter, alján iható vízzel; ezen a helyen a betyárok 500—1000 lovat is elrejtettek időnként üldözőik elől. A hegytetején pedig egy ovó**van. Ismerősöm mesélte az alábbi történetet aSilijn Bőgd hegyről és az óvóról. A századforduló után történt. Két fiatal legény, aki már addig is betyárkodott, elhatározta, hogy esküt tesz a Silijn Bőgd istenének és végleg betyárrá válik. El is indultak este a hegyre. Egy idő után a kaptatón a lovak kifulladtak, meg kellett állni. A süvítő szél síró női hangot hozott feléjük, de a félhomályban nem láttak semmit. Egyszer csak a felettük levő kiemelkedő szikláról öblös férfihangot hallottak: „Hát ti mit csináltok itt?” Felmásztak hát, és jól megtermett, izmos férfit pillantottak meg, lovának nyeregkápáján nagy bunkós bottal.*** Ijedtükben bevallották, hogy betyárok akarnak lenni. Az ijesztő külsejű alak barátságosan közelebb hívta őket és elmondta, hogy ő is betyár, és éppen áldozatot kíván bemutatni. A megszeppent fiúk csak álltak és nem merték kérdezni, hogy miféle áldozatot. Az idősebb betyár parancsoló hangon rájuk szólt: „Nyergeljétek le a lovamat!” A nyerget a feje alá téve alváshoz készülődött. Továbbra is hallatszott a baljós női sírás. „Ébresszetek fel, ha eljön a hold” — szólt a betyár. A fiúk félelemtől reszketve megkérdezték, hogy hallja-e ő is a női hangot. „Persze, hogy hallom! Én kötöztem meg * A dargangák ősidők óta a mongolok ezüstművesei, kovácsai voltak. Jelenleg mintegy hatezren éln k bel°l JkSzühebátor megye Dariganga járásában. ** Az obó vagy óvó egy kőhalom. Nevezhetnénk a hegy istene oltárának is. Évszázadok óta minden mongol kötelességének tartja, hogy valamit tegyen az óvóra. Minden hegy, domb tetején van egy óvó. *** A mongol lószerszám elengedhetetlen kelléke a bunkós bot. 50
