Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Sükösd Mihály: A törvénytevő (elbeszélés)
mozdítják a szolgálatai jutalmául kapott villalakásból, elmozdítják bírói állásából, tevékenységéért felelősségre vonják, megbüntetik, bizonyára megfosztják életétől, mindezt tudja, de a másik eszével csak azt várja, hogy múljon el mostani állapota, ne csinálja azt, amit csinál, holnap ne kapjon új utasítást, ne kelljen munkához látnia, munkáját folytatnia, akárhogy is, de szabaduljon meg a félelemtől, a közönytől, az önundorodástól, gépi tevékenységétől a gépezetben, dr. Ferkó dolgozott, ítélkezett, börtönbe és akasztófára küldött ártatlanokat, hallgatta a Szabad Európa Rádiót, az Amerika Hangját, várta az események változását, amikor az események változni kezdtek, dr. Ferkó ciánnal elpusztította magát, hulláját elkaparták, ugyanúgy mint áldozataiét, áldozatai ma a munkásmozgalom díszsírjában pihennek, dr. Ferkó sírgödre jeltelen, aki keresi, nem találja, senki sem keresi. Fertelmes, képtelen elődjére emlékezve az osztályvezető bíró émelyeg ugyan, de inkább arra gondol, ő jobban szeretné végezni a dolgát. Szabad akaratomból, elhatározott szándékom megvalósítása nyomán helyet foglaltam a társadalom szerkezetében: elvállaltam és teljesítem a dolgomat, a rám szabott munka szükségszerűségében, de döntéseim szabadságában. Minden társadalom szabályokat alkot bent'akóinak, ezek közűi az egyik legfontosabb, mit tehet az állampolgár az adott társadalom együttélési követelményei szerint, mit nem tehet. Minden társadalom kialakítja annak a szerepét, aki ítélkezik állampolgártársai felett, ha azok bizonyíthatóan vétettek, áthágták a közösség szabályait. Elődeim sora neves és hosszú. Mózes száműzte népének kisebbségét, mert a Vörös tenger átlábolása után nem követték az ígéret földjére, Cromwell börtön- büntetésre ítélte barátját, a lovassági főkapitányt, mert egyezkedett az ellenséggel, Robespierre halálra ítélte . .. Mindig a történelem győztesének példái? A kézenfekvő példák, hatásos gyógyszerül a kételkedés, a lelkifurdalás ellen? A kényszerű, a jelenidejű bukásra ítélt, a beigazolt győztes példái. Olyan bíró akarok lenni, aki hosszú távra rendezkedett be, hosszú távra vállalta meghatározott önmagát is, az őt megbízó, arctalan közösséget is, aki nem tagadja meg, de napról napra felidézi, kihívja álmait, aki vágyképzetét a tárgyszerű bizonyítékok és ellenbizonyítékok folytatásának tekinti, aki nem téved el alárendeltségének, fölérendeltségének körkörös útvesztőiben, de létezésének értelmét, hasznát, célját abban fedezi fel, hogy megveti lábát az általa megtalált, egyedül biztosnak hitt lépcsőfokon, megbünteti a vétkest, felmenti az ártatlant, egyenrangú társának tekinti valamennyit, ha később majd találkozik velük a hiszékeny, az öncsaló, a megalkuvásait elkendőző, negyvenkettedik évére sem nőtt be a feje lágya, az osztályvezető bíró, azt hiszi, ha büntet, ő mond véleményt, azt hiszi, ha szabadlábra helyez, ő dönt, azt hiszi, egyszemélyes iparkodásával, meghatározott jóhiszeműségével ellensúlyozni képes a gépezet szokásait, a fölösleges gyanút, a szokásos vádat, az igaztalan ítéletet, azt hiszi igen, így hiszi az osztályvezető bíró, beszámítja, kiiktatni törekszik öncsalásait, s mert tudatosan így hiszi, nem unja a munkanap végét, a munkanap kezdetét. Berzi Jakab és társai. Életük majd megy tovább, talán folytatják, talán átalakítják mostani magukat, de bizonyos, hogy megjegyzik, nem felejtik mindazt, ami (tevékenységem közreműködésével) velük történt. Legfőbb ideje, mondom magamban, Boccherini csellóversenyét hallgatva, heverő- mön hanyatt fekve, mai utolsó cigarettámat szíva. Végre történik velük valami, gondolom magánszemélyként. így is kevés történt velük, örökre adósaim, irigylem, sajnálom őket, hogy emlékeimet felfogni képtelenek. Nem látták, nem képzelhetik el a magasba emelt karokat, a megmerevített ujjú, 13
