Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Sükösd Mihály: A törvénytevő (elbeszélés)
SÜKÖSD MIHÁLY A TÖRVÉNYTEVŐ Munkaszobám ablakával szemben poros óriásplatán a betonjárdán, koronája az íróasztalánál kuporgó államhivatalnok fejmagasságáig ér, ha áprilistól szeptemberig levelei közül szemembe süt a nyugati napsugár, a munkanap végét jelzi. Októberre jár, a száradó lombkoronát a főútvonal kék neonfénye világítja át, a nyugati napsugár helyett szeptembertől áprilisig a ferencesek templomából a vecsernyeharang jelenti be, hogy véget ért ez a nap is. Vecsernyére hív a ferences harangszó, mindjárt megjelenik titkárnőm, már a hazatérésre kifestve, megfésülködve, de még kabát nélkül, munkavégzésünk betéve ismert, megunhatatlan szertartása, megkérdezi, kívánok-e még valamit, biztosítom, ma már nincs több közös dolgunk, érdeklődik, nem vágyom-e frissítőre, mondom, hogy kár belém, mindjárt útra kelek, megkérdi, elmehet-e, csuklójára csókot nyomok, gyors indulásra buzdítom, kellemes éjszakai élményeket kívánok, tárgyilagosan elneveti magát, egyedül hagy. Barlangom, cellám, önkiteljesítési színterem kitakarításához látok, szélesre tárom az üvegablakot, a napi adagommal színültig töltött hamutartót a vízöblítőbe ürítem, zakómat levetve öt percig tornászom, az osztályvezető bíró gondosan helyükre igazítja munkaszobájának bútordarabjait, elsimítja a kopott bokhara- szőnyeg rojtjait, minden villanyt elolt, kulcsra zárja munkaszobáját, aggályosán visszatér, ellenőrzi a villanyoltást, ellenőrzi, Montesquieu, Hugo von Grotius, Kölcsey Ferenc képe elvágólagosán függ-e a falon. Fél hat múlt néhány perccel, taxiba ülök, a Széchenyi- strandra vitetem magam, már úszónadrágban, fél cseresznye és pohár tonik mellett, a fűtött büfében elejétől végig elolvasom a Népsport reggeltől mostanig tartalékolt számát, a nap fénypontja közeledik. A fűtött kiúszón vízreszállok, a medencében rajtam kívül ketten, nyitott szemem a víz alatt találja meg a nekem rendelt, fekete csíkot a medence alján, kinyújtózom, elterpeszkedem az ismerős, szeretett közegben, előttem jobbkarom, mögöttem a lábam kavarta, enyhén örvénylő habhullám, jelenlétem nyomai, félig a víz színén, félig a víz színe alatt, a munkaidőn túl, a munkaidő hivatali kötelmeitől megszabadulva a kikap- csolhatatlan tudat egyre gyorsabban, megállíthatatlanul dolgozik. Egy hold föld Middlesexben többet ér, mint egy hercegség Utópiában. Egy hold föld Middlesexben, a létező városban, a térképen azonosítható földrajzi tájon, tér és idő bizonyos keresztjén. Többet ér, mint. Mint a hercegség Utópiában, mint a lebegő érték a nincs-országban, a felfoghatatlan térben, a csak elképzelt időben, a mindent kínáló, de délibábosan távoli, csak önkényesen meghosszabbítható jövőben. Egy hold föld Middlesexben: eke, kapa, elvetett, learatott, lisztté őrölt búza, fehérre meszelt, cseréptetős ház, füstölgő kémény, szorgalmasan dolgozó apa, fehérkötős anya, köröttük tisztára mosdatott, az iskolában jól tanuló, a házimunkában készséggel segítő, orgona- sípalakzatban sorakozó gyerekek, kapirgáló csirkék, bőven tejelő tehenek, nyerítő lovak. A cél világos és elérhetően közeli, az élet egyszerűen és szabályosan idomul az évszakok váltakozásaihoz. A kívánságok a lehetőségek határain belül helyezkednek el, mert a lehetőségeken belül is sok az elvégezni és élvezni való. Ha majd a faggyúmécsest petróleumlámpára, a petróleumlámpát villanyvilágításra, gázégőre, neonfényre, ha majd a faekét vasekére, kombájnra cserélheti fel, a mindenkori apa a mindenkori Middlesexben tudja: jót tesz gyermekeinek, gyermekei gyermekeinek. Middlesex lakói nem élnek hiába. Kenyeret termelnek országuknak, tudnak írni-olvasni, minden oldalról körülvizsgálják a képviselőjelöltet, mielőtt rábíznák parlamenti szavazatukat, s ha 7
