Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Sükösd Mihály: A törvénytevő (elbeszélés)
hazájuknak szüksége lesz igazi férfiakra, Middlesex lakóira biztosan számíthat. Middlesex lakóinak világos elméjét elvont eszmények nem zavarják, önzésük termékeny és a demokratikus szavazással biztosított törvényes keretek között marad, ha majd ennek a társadalmat fenntartó, további fejlődését biztosító önzésnek az adott törvények akadályozói lesznek, akkor Middlesex polgárai nem haboznak a törvényeket törvényesen megváltoztatni. Szorgalmas gyárkémények, aszfaltozott országutak, az országutakon autócsodák, hajnalig cikázó neonfények, hiszen naponta megéhezünk és szeretünk naponta jóllakni, éjjel meleg szobában aludni, használati tárgyakat szerezni, azt szeretnénk, hogy gyermekeink többet egyenek, tágabb szobában lakjanak, és gyermekeink gyermekeinek tartósabb használati tárgyaik legyenek. Szoba mellett szoba, ház mellett ház, gép mellett gép, város mellett város: növekedik, tágul a létezés. Egy hold föld Middlesexben nagyon sokat ér. így mondta, így tanította mesterem, Ervin Izidorovics. Mármost hol van Utópia? Csak ennyi lehet a válasz: éppen ott, Utópiában. Utópia hercegsége a gyakorlati észnek beláthatatlan, körüljárhatatlan, megközelíthetetlen, elérhetetlen. Mit ad lovagjainak Utópia? Kiszívja ereikből a tapasztalat tápláló, meleg vérét és tudatukba kielégíthetetlen vágyakat, megvalósíthatatlan eszméket ültet. A tagadást: Middlesex felmérését, lesajnálását, elutasítását. Utópia megszabja lovagjainak, hogy a létező gyakorlatot elhárítsák, a fennálló értékeket semmisnek tekintsék, önmaguk értékfogalmát kételkedve alakítsák ki, nehogy a legparányibb megalkuvás csapdájába tévedjenek. Utópiában nem ismerik a mérlegelést, nem ismerik ei a körülményeket, álvalóságnak minősítika valóságot, Utópia hercegségében egyedül az eszmény uralkodik. Úszom kedvelt elememben, a falat kémlelem, mindjárt megérintem, bukfencezem, elrúgom magam, visszafelé indulok, köszönöm, jól vagyok, most nagyon jól vagyok, miért nem maradhatok meg kedvelt elememben, miért kell majd partra másznom, megszáradnom, nyakkendőt kötnöm, magánlakásomba, hivatali szobámba távoznom, a hullámtaréj, végtagjaim munkája, kifújom a fáradt, beszívom a friss oxigént, a tudat úszással sem közömbösíthető pörgése, nyitott szemem a vízben ellenlábasomat keresi, én jól érzem magam az uszodában, de mit csinálhat most Berzi Jakab? Talán hátát a falnak vetve, tanítványai gyűrűjében a padlón kuporog, tanítványainak magyaráz, talán a telep munkáját, csendjét ellenőrzi, a telep boldogtalan múltját, bizonytalan jelenét, boldog jövőjét kémleli, talán valahol, valakinél, valaki nélkül, egyedül, csak önmagával összezárva a hátán fekszik, szemét szorosra zárja, tapasztalatait rendszerezi, talán a vizsgálati fogság börtönpriccsén hever, a háta mögött hagyott, az előtte sorakozó kihallgatásokra gondol, faggatják, válaszolni köteles, huszonhatodik születésnapja után néhány héttel a jövőt fürkészi, önmaga sorsa kétes, a valódi világ nyomasztó, de a valódi világ majd elenyészik, az elképzelt világ majd megvalósul, feltéve, ha megvalósítói ragaszkodnak az eszményekhez, Utópia mai lovagja a dolgát végzi dolgomat végzem, közeledem a falhoz, kiemelkedem a vízből, megpihenek a fátyolfelhőkkel fedett őszi égbolt, az eltűnt csillagok, a repedezett uszodafal, a kő kortalan, de ujjaim huszonkét évvel öregebbek, amióta Simon András ujjaival együtt érintettük ugyanezt a követ, taposom a vizet, derékig kiemelkedem, az üres lelátó, a közeledő éjszaka árnyaival borított férfinapozó, a szervetlen anyag tárgyilagosan tartja magát, a szerves anyag felbomlott, elköltözött, barátom, vitapartnerem, Simon András kivonult egykori tartózkodási helyének díszletei közül, sima csontváza háton fekszik a londoni köztemető mellékutcájában, emléke velem maradt, a víz alatti magányomba is elkísér, Utópia tegnapi lovagja Utópia eszményével kísérti Middlesex bentlakóját, aki harminc hosszat úszik a Széchenyi uszodában, utána nikotintól mart hörgőit, eldu8
