Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Tornai József: Veres Péter-énekek: A legtöbb. Taníts meg, Józanság lángelméje, A te erőd abban van (versek)

fölálltál a községháza tetejére, jó hangosan kiáltottad az esőben:

„Emberek, hordják vissza azokat az olajos papirosba csomagolt ásókat, csákányokat, miket innen az udvarból elvittek.

Visszajöhetnek a megfutott németek

s férfit, asszonyt, gyereket lemészárolnak dühükben.”

így kiáltoztál ott fönt a piszkos, őszi esőn.

te, a kényszermunkatáborból

szökött lázadó, lázító: rekedt torkú

kis embere

az októberi tengeriföldeknek, rémítve közeledő ágyúdörgésnek: józanság lángelméje.

A te erőd abban van

A te erőd abban van: nem világ-király lettél, csak a te népedet forgatja törvényed, igazságod,

házainkon az éhezés: havas rögre lefekszel, kezed kinyújtod: kel a rozs, összecsukod: eső jön,

ülsz időnk kezdetén, tűz mögött, ég sátrában: a csodaszarvast csillaggal döfik le vadászaid.

„Hogyha énnékem szárnyam lett volna...”