Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - KRÓNIKA - Kovács István: Teodor Tomasz Jez (Zygmund Milkowski) 1948-49-es hadikrónikájáról
KRÓNIKA TEODOR TOMASZ JEZ (ZYGMUNT MILKOWSKI) 1848-49-ES HADIKRÓNIKÁJÁRÓL Zygmunt Mitkowski (írói nevén: Teodor Tornász Jez), a múlt század pozitivista írónemzedékének „középvonalába” tartozott. Henryk Markiewicz, Pozitivizmus (Pozytywizm) című monográfiájában alig fél oldalt szentel portréjának, s még vagy harmincöt-negyven sort — elszórva a hatszáz oldalon — egy-egy (néha két) mondattal jellemezve az író felsorolt harmincnégy regényét. Ez utóbbi szám is jelzi termékenységét. Jez „elregényesítette” életét. Egy hihetetlenül gazdag, fordulatos, izgalmas sors eseményeit és eszméit ömlesztetté olvasói elé, anélkül, hogy abból tudatosan művet igyekezett volna formálni. Túlzottan is bízott „élete regényében”, „őstehetségében”. És népszerűsége, sikere igazolni is látszott. Az elismerés személyének szólt. Annak a lengyelnek, aki élete kilenc évtizedében (1824—1915) megélte mindazt, amit a Népek Tavaszától az első világháború kitöréséig ívelő korszak lengyel históriájának lényegi mozzanataiként kiemelhetünk. Részt vett az 1848-as galíciai mozgalmakban és a magyar szabadságharcban, majd attól kezdve, hogy elhagyhatta Törökországot, a lengyel emigráció szinte minden akciójában ott találjuk, legyen szó akár a krími háborúban török oldalon küzdő lengyel egységek szervezéséről vagy az 1863-as lengyel felkelés kirobbantásának előkészítéséről, akár a Lengyel Liga megalakításáról. Hazájába sohase tért vissza. Még a „legszelídebb”, az osztrák országrabló Galíciáját se vállalta, s még Pitsudskit is elítélte, amiért a központi hatalmak oldalán küzdő légiót szervezett 1914-ben. A lengyelek Orbán Balázsa — kínálkozik a hasonlat: oly sok a találkozási pont a kalandos, megalkuvást nem ismerő életpályák között. Mitkowski podóliai középnemes-ivadék, Orbán Balázs, aki végülis bonyolult családfájának erdélyi gyökereiben kapaszkodik meg, szintén. Igaz, Orbán Balázs apja tábornok, Mitkowskié meg csak a napóleoni lengyel hadsereg tisztje, — (nagyapja Kosciuszko-katona)— de mindkettő demokratikus érzelmű. Orbán Balázs Törökországban szervezett önkénteseivel siet a szabadságharc megsegítésére, Mitkowski, a kijevi egyetem összeesküvést szervező diákja, előbb Galíciába szökik 1848 tavaszán, s onnan jut egy lembergi toborzóiroda „közvetítésével” Magyarországra. Művei utóéletét tekintve Mitkowski szerencsésebb Orbán Balázsnál: van könyve, amely Lengyelországban és hazánkban egyaránt megjelent az elmúlt évtizedekben. „Magyar témájú” regénye, a Fent és lent (Ci i tamci) nálunk1963-ban látott napvilágot. Halovány utánzata a Kőszívű ember fiainak — mondanánk rá hirtelenjében, de meglep bennünket a csaták valósághűbb, szívszorongatóbb leírása. Elég, ha Jez tápióbicskei és Jókai isaszegi tablóját szembesítjük: az ágyúkerekekre csavarodott belek az olvasót inkább magukkal vonszolják a vércsatakos Tápió-töltésen, mint a naplementében rohamozó huszárok lovai Királyerdőn. Támolyogva tápászkodunk fel a 9. és 3. zászlóalj halottai, sebesültjei közül, míg Jókai „körképében” csak elgyönyörködünk. Jez csatájáról szólva; — így csak az tud írni, aki maga is részese volt a szuronyrohamnak, sőt éppen az ábrázolt ütközet túlélője. És ez az a tény, amely mind az Európa Könyvkiadó, mind atörténész, Kovács Endre érdeklődését fölkeltette. Zygmunt Mitkowski a lengyel légió katonájaként végigküzdötte a szabadságharcot. 1884 és 1909 között papírra vetett háromkötetes önéletírásának másfél fejezete, több mint száz oldala foglalkozik a lengyelek szabadságharcbani részvételével — a galíciai toborzóirodák működési mechanizmusának ábrázolásától kezdve az orsovai átkelésig. És ez a száz oldal a lengyel légió történetének egyik legfontosabb forrása. (Mitkowskinak Visszaemlékezés az 1848-49-es magyar háborúra — Wspomnienie z wojny v/egierskiej 1848-49 — címmel külön memoárja is napvilágot látott a szabadságharcról. Ez a Párizsban 1863-ban kiadott munka Magyarországon hozzáférhetetlen.) Kovács Endre 1976-ban megjelent Történelmi arcképek című könyvének Milkowski-portréjában a tárgyalt hős életének magyarországi szakaszát e száz oldal tartalmi kivonatolásával árnyalja, de Lucjan Rusjan, aki 1934-ben kiadta a magyarországi lengyel légió történetét (Polacy i sprawa polska na Wegrzech w roku 1848—49), alapforrásként kezelte Mitkowski élettörténetének vonatkozó részét. A magyar olvasó számára mind Mitkowski, mind Lucjan Rusjan munkája hozzáférhetetlen. Hogy Mitkowskiról mégis képet alkothatunk, s így megtudhatjuk a lengyel légió működésének fontosabb fejezetcímeit, az Kovács Endre idézett munkájának érdeme. A légió története voltaképpen még mindig feldolgozásra vár. Jószerével még a létszámát se tudjuk pontosan, csak annyit, hogy 2500—3000 fő között mozgott. Mitkowski pontosan leírja megalakulásának körülményeit, a Wysocki-egység aradi szerepét, majd a tavaszi hadjáratban való ténykedését, amelyet 89
