Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - MŰHELY - Szükség van a falu-és mezőváros-kutatás megújhodására (Márkus István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)
MŰHELY SZÜKSÉG VAN A FALU- ÉS MEZŐVÁROS-KUTATÁS MEGÚJHODÁSÁRA MÁRKUS ISTVÁN válaszol HATVANI DÁNIEL kérdéseire Tudósnak író, írónak tudós — úgy tűnhet, Márkus Istvánnal kapcsolatban ez az aforiszti- kus megállapítás óhatatlanul tartalmaz némi zavart, tanácstalanságot, s tán kételyt is. Ám ha meggondoljuk, hogy sem tudós írókban, sem író tudósokban nem bővelkedünk, akkor a kijelentés tartalma meg is fordítható: Márkus István immár négy évtizedes munkássága egyaránt hiányt pótol mind az irodalomban, mind a társadalomtudományokban. Szociológiai, történelmi, néprajzi és közgazdasági ismereteinek gazdagsága, sokoldalúsága képessé teszik arra, hogy eligazodjék a köznapi társadalmi élet legvégletesebb szövevényeiben is. íráskészsége nincs híjával sem a megjelenítő, sem az elemző erőnek, ekként művei nemcsak közvetlen hasznosságukkal, gyakorlati érvényeikkel, érveikkel, elméleti konzekvenciáikkal hatnak, de maradandó képet is rajzolnak a magyar vidék, a paraszti átalakulás izgalmas folyamatairól. Két korábbi művét — Mit láttam falun? (1967); Kifelé a feudalizmusból (1971) — követte a néhány hónappal ezelőtt napvilágot látott Nagykőrös című szociográfiai munkája, a Magyarország felfedezése sorozatban, s ez mindenképp fontos állomás Márkus István munkásságában; fölismeréseinek bizonyos summázatát adja, s végeredményben az alábbi interjúban is ezt az összegezést folytatja, mely azonban lehetséges kiindulópontja további kutatásainak is. Ismeretséged, munkakapcsolatod hogyan és mikor kezdődött Erdei Ferenccel? Mivel hatott rád leginkább? Csöppet sem volna érdektelen, ha kitérnél írói és tudományos pályád kezdetére, előzményeire. Kezdjük talán az előzményekkel. Már ötvenedik évem körül járhattam, amikor újrakezdtem szociográfusi és agrárszociológusi munkámat, s többen megkérdezték tőlem, hogy mi közöm van nekem mindezekhez. Nos, ez a „köz” Erdeinél is messzebbre nyúlik vissza. Az indító és motiváló háttér nem kis mértékben félparaszti, félzsidó származásomban leledzik; a zsidó itt nem vallásként, hanem egyfajta társadalmi meghatározottságként értendő. A cisztercita gimnázium harmadikos-negyedikes diákjaként és a hajdani gyermekkori tanyai emlékek igézetében világosan éreztem, hogy nekem mind a két oldalhoz közöm van, de ami engem jobban érdekel, az a paraszti. Hörömpő Elek nagyapám a GANZ gyárban volt művezető — ceglédi paraszti-iparos világból származott —, aztán malomgépészként dolgozott vidéken. Ez az élménygazdagsággal felvértező rokonság szembesült a budai gimnázium nagyrészt Gellérthegy- oldali, lágymányosi, előkelő tisztviselő-, katonatiszt-gyermekeinek világával, sőt azzal a népi katolicizmussal is, melyet Rajeczky Benjámin képviselt abban az iskolában, mint ének- és vallástanár, valamint cserkészparancsnok. Ez fontos momentum megint. A népi mozgalom indulása idején nagy küzdelem zajlott a magyar kultúrpolitikában — a jobb gimnáziumokban is — Bartók és Kodály befogadtatásáért. Rajeczky Benjámin, aki uradalmi gépésznek vagy kovácsnak, de végső soron Pásztó környéki napszámosok58
