Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Úton, útfélen
VALÓ VILÁG SIKLÓS LÁSZLÓ ÚTON, ÚTFÉLEN Levelet kaptam a Forrás szerkesztőségétől. Szociográfiai témákat vetnek fel benne, s arra kérnek, válaszoljak, melyik áll közel hozzám, miről szeretnék írni. A levelet egy fogorvosi rendelő várójában olvasom, ahová feleségemet kísértem. Egyszerűnek tűnt a húzás, de már kisebb fajta műtét folyik: darabokban jön ki a rég betömött fog, és a horgasán — a másik fog alá — nőtt gyökér. Feleségem rossz állapotban lép ki az ajtón, kiverte a veríték, beszélni nem tud. Fogom a karját, kísérem. Budapesten, pontosabban Budán vagyunk. Kocsink a Szénatéri parkolóban. Ügyeim intézését elhalasztóm, érzéstelenítő injekcióktól támolyog, azonnal haza kell vinni. De a parkolóban én sápadok el. Bezártak. Kocsink végébe, keresztbe állt egy Lada. A vezetője sehol. Megpróbálom eltolni, de gondosan behúzták a kéziféket. Hosszan dudálok, ami szabályellenes, de senki nem figyel rám. Beszaladok a közeli Zsiguli szervizbe (Lövőház utca 5.), s izgatottan kérdem a portástól, van-e ZK 76-98 rendszámú ügyfelük? Azt mondja, nincs. Szólok egy művezetőnek, rámállt egy pofa, a feleségem rosszul van, kérem segítsenek eltolni a kocsit. A válasz rideg és elutasító: — Nem foglalkozunk ilyesmivel. Bemegyek a műhelybe, elkapok egy ember-arcú szerelőt, nem törődik velem. Az utcáról toboroznék, de szatyrot cipelő asszonyokkal van teli. Visszarohanok, előkerül egy autós. Azt javasolja, óvatosan toljam félre az idegen kocsit. Már-már ráállok, amikor slusszkulcsot lóbálva ballag egy vézna, alacsony férfi. Eléugrok, magamból kikelve ordítok: hogy merészelte itthagyni a kocsiját, normális, itt egy beteg nő, maga miatt nem tudok kimenni... autós maga? Emberség, a másikra figyelés persze nincs... tűnjön el azonnal... Már beült és indít, de még utánalépek, kirángatom az ajtaját, mondok valamit, mire ő is dühös, ki akar szállni, méregetjük egymást, de látva dühömet, gázt ad és elgurul. Kis híján megvertük egymást. Miért is? Mert mind a ketten rendeltetésszerűen akartuk használni a járművet. Parkolni, közlekedni, sietni, valamilyen cél érdekében. És ez egyikőnknek se sikerült. Itthon már higgadtan veszem elő újra a levelet. Az autózás, mint téma? Nem is rossz. Hiszen az autózásról írni annyi, mint magatartásról, erkölcsökről, jövedelmi viszonyokról, műszaki feltételekről, emberekről írni. Arról pedig van tapasztalatom. Az autózás etikája „Vörös fény. Csengőszó. A kereszteződésnél utcahosszat áll a kocsisor, négy rendben — lökhárító stoplámpának nyomul, sárhányó sárhányót dörzsöl, a motorok forrón dorombolnak, kipufogó gáz kavarog. Jönnek a kocsik Babilonból és Jamaicából, Montaukból és Port Jefferson- ból, Patchougeból, csukott kocsik Long Beachból és Far Rockawayból, sportkocsik Great Neckból . . . őszirózsával, vizes fürdőruhával, pulykavörös nyakkal, virslitől42
