Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - Gáspár Katalin: A szekrény (vers)
GÁSPÁR KATALIN A SZEKRÉNY Megáld anyám, pedig szomorú, hogy a hasam már megint domború. Titkolom még, amíg lehet, hogy csináltunk még egy gyereket. De jó is volt! A szekrény majd felborult, ahogy Jockóm nekivetett. /Vlost aztán titkolom, amíg lehet, hogy megint csináltunk egy gyereket. Lesz majd nevetés, szörnyülködés! Vagy ami rosszabb, dicsérgetés. így aztán titkolom, amíg lehet, hogy csináltunk még egy gyereket. Sajog a lábam, hányinger gyötör — szép az a név, hogy Dömötör? —, százszor megbánom, meglehet, hogy csináltunk megint egy gyereket. Jocó már így is félig kopasz. — Ez a harmadik végképp megkopaszt! nyögi, én meg csak nevetek: — Hát mért csináltál még egy gyereket? Jaj nekem aztán, ha panaszkodok! Jogos a vád, amit kapok. Legközelebb már mindent megteszek, nehogy csináljunk megint gyereket. így zargatjuk egymást, nyakig örömben, bajban ... de a szekrényt döntögetni most gond nélkül lehet, hogy csináltunk még egy gyereketI
