Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - Kocsis István: Vincent Van Gogh (monodráma három felvonásban)
egymásra csodálkozásokat, ifjító, erőt adó, elérhetetlennek hitt nyugalmat adó, lehetetlent legyőző egymásra csodálkozásokat kiváltani képes szerelmeket keressék, keresve keressék — s a megtalálása mindeneknél fontosabb lesz mindenki számára, az embernek nem lesz ideje többé ráfigyelni alávaló önmagára, s a lehetetlen lehetségessé válik: alapjaiban változik meg az emberi természet, emberré formálódik az ember. (HALLGAT, MAJD KOMORAN.) Ezt a nagy marhaságot akartam akkor neked elmondani, de nem mondtam, nagyon rosszul tettem, hogy nem mondtam, rád talán hatással lett,volna... Ó, nem, nem akarom én most visszavonni, hogy az különleges nap volt... az egyetlen különleges nap a mi közös életünkben. Hisz még másnap is, első igazi, emberhez méltó szeretkezésünk után . . . oly könnyűnek éreztem magam, repülni lett volna kedvem . . . s a kemény tárgyak, melyekhez hozzáértem, mintha kipárnázottak lettek volna. (EGYRE JOBBAN ELKOMORUL.) Az a baj, hogy csoda volt, és nem valóság, iszákos szajhája. MAGÁBA MÉLYED; MAJD INGERÜLTEN: Akármire gondolok, akármi jut eszembe, akármit találok ki, az éhséget most már nem tudom elűzni. (HOSSZABB SZÜNET.) Mit érnék most vele, ha elhitetném magammal, hogy Sien Mária Hoornik nem közönséges kurva volt. (FELNEVET.) Jutalmul megadatna nekem a jóllakottság áldott érzése! (TÖPRENG.) Nem mintha nem lett volna százszor tisztességesebb Kee Stri- ckernél, a madonnaarcúnál. (RÖVID SZÜNET UTÁN ÖNGÚNNYAL.) Aki gyönyörű volt és romlatlan, de mert visszautasította a szerelmemet, volt mersze visszautasítani egy csúf, nincstelen festő-prédikátor szerelmét, hát tisztességtelen; szép okfejtés, mi? ISMÉT A FAL FELÉ FORDUL, A KÉPEIT NÉZI. HOSSZÚ SZÜNET UTÁN SUTTOGVA: De a képeimben hiszek. Most már semmi sem tántoríthat el a bennük való hitemtől. Hiszek a képeimben, mert a prédikátor fogta festésük közben a festő kezét . . . Nem hiszek önmagámban, mert én a prédikátort ki akartam üldözni magamból. (DIADALMASAN FELNEVET.) Nem sikerült kiüldöznöm, s másoknak se, másoknak se bizony, tőlem erősebbeknek, hatalmasabbaknak . . . HOSSZÚ IDEIG SZINTE FELSZABADULTAN KACAG, MAJD MINTHA HIRTELEN VALAMINEK A MEGPILLANTÁSA, VALAMI KELLEMETLEN LÁTOMÁS BELÉFOJ- TANÁ A KACAGÁST; ÖSSZEHÚZÓDIK, IJEDTEN PISLOG; AZ ARCA HIRTELEN KŐKEMÉNNYÉ MERED, KIÁLTJA: Vincent van Gogh! Lépjen elő, Vincent van Gogh! Van Gogh úr, felszólítottuk önt, hogy lépjen elő! VISSZAVÁLTOZIK: ÖSSZEGÖRNYED, FÉL; KÜLÖNÖS FÉLELMÉN MINTHA MINDEN EREJÉBŐL ÚRRÁ AKARNA LENNI, ARCKIFEJEZÉSE KONOKKÁ VÁLIK, EGYENES TARTÁSSAL ELŐBBRE LÉP. HANGJA ELŐBB REMEG, DE FOKOZATOSAN NYU- GODTTÁ VÁLIK: Prédikátorként... én . . . csakis a kötelességemet teljesítettem . . . Visszautasítom a vádat, hogy istentelen beszédeket tartottam . . . Nem akartam lejáratni az egyház tekintélyét sem, sőt: meg akartam akadályozni az egyházat abban, hogy a hitet önös érdekből e hívők valós érdekei ellen fordító prédikátorai által, álprédikátorai által maga lejárathassa tekintélyét! Nem félek a kérdéseiktől, miért félnék. Kérdezzenek csak nyugodtan . . . De előbb tisztázzunk valamit: mi ez tulajdonképpen? Bírósági tárgyalás? Ha nem bírósági tárgyalás, akkor miért áll csendőr a hátam mögött?! Ha azt akarják, hogy őszintén válaszoljak a kérdéseikre, küldjék el a hátam mögül. Nem beszélhet őszintén az, akinek a háta mögött csendőr áll. (GÚNYOSAN.) Félnek talán tőlem?! Ha félnek tőlem, állíttassák a maguk háta mögé! (RÖVID SZÜNET UTÁN CSENDESEN.) Köszönöm, hogy kiküldték, köszönöm. (GUNYOROSAN NÉZ.) Csak azt nem értem, mi értelme van a kérdezősködésüknek, ha úgysem engednek többé prédikálni ... A válaszaimtól függ, ó, mennyire megnyugtató ez számomra . . . Hát akkor igyekszem, igyekszem. (HOSSZABB IDEIG NAGYON KOMOLYAN NÉZ; MAJD CSENDESEN.) Azért lettem prédikátor, mert nem úgy élnek az emberek, ahogy élniük kellene. Mert nem is tudják, hogyan kellene élniük .. . Segíteni akarok nekik megtalálni a helyes utat ... Az utat, mely . . . nem, nem mint a mesében ... az utat, melyen csak az haladhat át, aki képes kibújni a bőréből . . . Nem értik? Képes levetni a lelkére kövesült emberi természetet. . . Még mindig nem értik!. . . Aki képes megölni önmagában a szolgát . . . Nem, nem mindenfajta alázatot ítélek el, félreértettek . . . Csak azt az alázatot, mely arra kényszeríti őket, hogy tűrjék a kisebb-na- gyobb hatalmaskodók: hajcsárok, ispánok, főispánok, királyok, diktátorok lelket fertőző, a gazdag emberi lelket szegénnyé sorvasztó, a teljességről való lemondást parancsoló kisszerű hatalmas kodását. . . Megint félreértettek, nem kellene magyarázkodnom, hisz mindig félreértenek. Az emberi természetet akarom megváltoztatni, nem értik? Nem tudom, mi legyen az első lépés, segítsenek megtudnom . .. Hát hogy akarhatnék vérfürdőt, ha egyszer nem hiszek az erőszakban? . . . Hogy az embernek Krisztus tanításai szerint kell-e élnie? Nem tudom . . . Honnan is tudhatnánk, míg nem ismerjük Krisztust, nem fejtettük meg a titkát. . . Hogy aki ennyire bizonytalan, annak honnan van bátorsága szószékre állni? . . . Na, látják, ez meggondolandó ... De az is meggondolandó, hogy aki nem bizonytalan, az becsapja embertársait. . . Ó, tapossák el a magabiztos szónokokat, akár a papi, akár a politikusi köntöst viselik: magabiztos szavaikkal maguk alá akarják alázni embertársaikat... semmi mást 21
