Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - Kocsis István: Vincent Van Gogh (monodráma három felvonásban)
MAGÁBA MÉLYED; HOSSZABB SZÜNET UTÁN ÉLESEN: Én meg akartam akadályozni, hogy a világ legnagyobb művésze úgy megalázkodjon! Tudtam, hogy nem töltik meg a tányért, kiütöttem volna a kezéből! De nem volt erőm felkelni az ágyból, hát tehetek én arról, hogy nem volt erőm felkelni az ágyból!! Nem, én nem vagyok felelős azért, mert Paul Gauguint azok a senkiháziak úgy megalázták! FELUGRIK, HADONÁSZVA, EGYRE FÉLELMETESEBBEN: Nem engedtek be a házukba, mi sem természetesebb, mint hogy nem engedtek be a házukba! Elítélteket ki enged be a házába, elítélteknek ki ad életmentő levest!! Aki az elítéltek pártjára áll, azt megbüntetik, azt kiközösítik, azt az elítéltek sorsára juttatják! (RÖVID SZÜNET, MAJD ORDÍTVA.) Törvényszegők! Akik elítéltek, azok törvényszegők! Miféle bírák azok, akik nem hozzák szabályosan tudtára az elítéltnek az ítéletet?! Hát mire ítéltek?! Kiközösítettek!! Vagy csak éhhalálra!! Vagy csak megkövezésreü Miért nem hagyják, hogy védekezzem a vád ellen?! Mi a vád ellenem!! Jogom van megtudni, mi a vád ellenem! NAGYOBB SZÜNET UTÁN ELŐRE SZALAD, KIHÚZZA MAGÁT: Vincent van Gogh vádlott, jelen! (HOSSZABB IDEIG FESZÜLTEN FIGYEL, MAJD ÉLESEN, PARANCSOLÓ HANGON.) Vincent van Gogh vádlott! Miért él, ha nincs miből megélnie!! (HAJLONGANI KEZD, MAJD ALÁZATOSKOD- VA.) Engem, kérem szépen, az öcsém tartott el, ő, kérem annyira nagyszerű ember. . . önzetlen, szent ember, hogy eltűrte, hogy élősködjem rajta. Én, kérem, nem is akartam festő lenni. Mert én mindig tudtam, hogy nem adják ingyen a vásznat, nem adják ingyen a festéket, tehát én bármi akartam lenni, csak festő nem. . . Én, kérem szépen, igazolni tudom, hogy menekültem a festéstől. . . Én kérem, prédikátor akartam lenni. S az is voltam, amíg csak hagyták, amíg, tessék csak elképzelni, kérem, csendőröket nem állítottak a hátam mögé, hogy ne prédikálhassak. . . Be tudom bizonyítani, hogy két éven át prédikátoruk voltam a borinage-i bányászoknak, s két éven át egyszer sem vettem ecsetet a kezembe. . . Hogy vehettem volna ecsetet a kezembe: tífusz tört rájuk, a bánya is rájuk omlott, széntől voltak feketék, a prédikációimat ették kenyér helyett, éjjel-nappal prédikáltam hát. . . Én is a prédikációimat ettem kenyér helyett. (SZINTE SÚGVA.) Az ecsetet már nem lett volna erőm felemelni. (HOSSZABB SZÜNET.) Akkor kergettek el, amikor már csak azt prédikáltam, hogy az Isten is bányász. . . Mi mást prédikálhattam volna? FÁRADTAN ELINDUL AZ ÁGY FELÉ, KÖZBEN CSÜGGEDTEN: Vigyetek vissza a bányászaim közé. . . Hasonlítottak rám: széntől voltak feketék, széntől voltam fekete. LEFEKSZIK, A FAL FELÉ FORDUL, MINT AKI ALUDNI PRÓBÁL. DE NÉHÁNY PILLANAT MÚLVA RIADTAN FELÜL: Nem igaz, hogy fekve jobban bírja az ember az éhezést: fekve egyáltalán nem bírja. (HOSSZABB SZÜNET.) Az igazsággal szembe kell nézni. És nem fogok megállni félúton. Levontam végre azt a következtetést is, hogy az öcsémtől nincs jogom pénzt elfogadni. . . Ha nyomorultul éhen pusztulok is, legalább maradjak meg tisztességesnek. (FELNEVET.) Tisztességesnek! Mi a tisztesség! Mi az igazság? Igazságos-e, hogy már ki tudja hány napja éhezem? Megtettem-e minden tőlem telhetőt borinage-i prédikátor koromban? Meg bizony. Hétköznapokon lementem prédikálni a föld alá, bányalégrobbanáskor közöttük voltam, amikor tífusz tört rájuk, az ágyuk fejénél virrasztottam. Hát tehetek én arról, hogy a beömlő bányából engem kimentettek? Tehetek én arról, hogy a tífusz megijedt tőlem!! S a festő tehet-e szemrehányást magának? Másfél ezer képem van. Albert Auriér szerint korunk egyik legnagyobb, legeredetibb festője vagyok. Neki legalább elhihetem, ha a magam véleményében kételkedem is. . . Igazságos-e hát, hogy éhhalálra ítélt senki vagyok? HIRTELEN KIUGRIK AZ ÁGYBÓL; LÁZASAN: Na nem, ezt aztán nem: nem fogsz sajnálkozni önmagadon Vincent van Gogh, ezt aztán nem. Idáig nemsüllyedünk. (EGYRE HANGOSABBAN). Gauguinnek van igaza! Gauguin kimondta a nagy igazságot, hogy mindenki felelős önmagáért, mindenki megérdemli a sorsát! Ki felelős Vincent van Goghért? Vincent van Gogh! Mert Vincent van Gogh sem esély nélkül indult el a maga útján. . . Csak útközben, ki tudja mikor és hol, szépen eljátszotta az esélyeit. Igen, bizony! S ezzel szembe kell nézni, ha már ki merte mondani, hogy igazságosság! Nagy bűnei vannak Vincent van Goghnak, s nem bocsánatos bűnei, ó, nem! igen, például azaz igen nagy vétke, hogy el merte felejteni, mit el merte felejteni: egyenesen elfeledtette önmagával a festőember számára legfontosabbat: hogy a művészt nem védik meg a saját szobájának a falán árvuló, meg a ládákban heverő képei, sem éhhaláltól, se üldözéstől, se megcsúfolástól, se feléje repülő kövektől, se kényszerzubbonytól, semmitől!. . . Mindent el kellett volna követnie, törtetnie kellett volna, másokon átgázolni, hogy képei a képtárak falaira kerüljenek! De mi érdemlegeset követett el ezért?! Festett és meg akarta váltani a világot?! (RÖVID SZÜNET UTÁN KESERŰ NEVETÉSSEL.) Ha a művész képei ládákban hevernek, egérré kell átváltoznia, hogy védelmükbe menekülhessen. (FENYEGETŐ HANGON.) Minden művésszel meg kell értetni: csak önnön biztonságáért érdemes alkotnia, semmi másért. (RÖVID SZÜNET, MAJD CSENDESEN.) Az én képeim megszégyenített, megalázott képek: nem bámul16
