Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - Kocsis István: Vincent Van Gogh (monodráma három felvonásban)
gyűlölnie kellene azt, amit a napraforgó, a legalázatosabb növény és a Nap viszonya fejez ki számára. (ELTÖPRENG.) Addig a pillanatig, amíg rá nem jön, hogy félreértette ezt a viszonyt. (RÖVID SZÜNET UTÁN KOMORAN.) El fogom égetni ezt a képet: minden képet el kell égetni, amelyhez magyarázat kell . . . Mert magyarázat nincs! A szavak szánalmasak, szavakkal csak kerülgetni lehet a valóságot, tehát amelyik kép a szavakra szorul, azt el kell égetni. (HÓSSZABB SZÜNET.) A kép . . . igen, A napraforgók méltán lesz a tűz martaléka, hiszen félreérthető, hiszen magyarázatra szorult. LEAKASZTJA A KÉPET A FALRÓL, MEGINDUL VELE A TŰZHELY FELÉ .. . TÉTOVÁZIK. BIZONYTALANUL: Ez a legjobban sikerült napraforgós képem. (INGERÜLTÉN.) Ha ez sikerült a legjobban, akkor mindegyiket el kell égetnem . . . Hol az a gyufa? KERESGÉLI A GYUFÁT; HIRTELEN FELDERÜL AZ ARCA: Ezt a képet nem égethetem el. Ez a kép nem az enyém. Ez a kép Paul Gauguiné. Ez a kép a világ legnagyobb emberének, századunk legnagyobb festőjének a tulajdona. Nem én ajánlottam fel neki, ő kérte ... Ha neki tetszett, akkor ez egy rendkívül értékes kép, akkor ez milliókat érő kép. (ELKOMORODIK.) Miért nem vitte magával, ha ennyire tetszett neki? VISSZAAKASZTJA A KÉPET A FALRA. HOSSZAN NÉZI, NAGYON KOMOLYAN: Az igazság az, hogy Gauguin sosem dicsért meg képet merő udvariasságból. (ÉLÉNKEN.) Ő rájöhetett ennek a képnek a titkára. Szavak segítsége nélkül rájött ennek a képnek a titkára. Ez azt jelenti, hogy ez a kép nem is szorul magyarázatra. Ez azt jelenti, hogy ez a kép nem is tűzre való. (VIDÁMAN MOSOLYOG.) Gauguin ezt a képet a legszebb prédikációmnak nevezte. Azt mondta, ne rágjam az emberek fülét a nevetséges szövegeimmel, állíttassam ki inkább ezt a képet, többet érek vele . . . Mert ezek a napraforgók tulajdonképpen nagyon konok napraforgók, egyáltalán nem olyanok, mint a valódiak: nem felnéznek a Napra, hanem szembenéznek vele . . . Ezek nem szolgák, hanem hősök. Látszik ugyan rajtuk, hogy haláluk pillanatáig szembe fognak nézni a Nappal, de ezt nem céltalan hősiességgel teszik: égőbhé akarnak válni, mint maga a Nap. (BOLDOGAN KIÁLTJA.)Tulajdonképpen azt hirdetem ezzel a képpel, hogy ne törődjetek bele a sorsotokba, emberek, ne hagyjátok, hogy uralkodjanak felettetek, lázadjatok, ha alázatra kényszerítenek! (RÖVID SZÜNET, MAJD CSENDESEN.) Ha csak annyit fejeznének ki a napraforgóim, hogy haláluk pillanatáig képesek szembenézni a Nappal, amely uralkodik felettük, valóban gyűlölném őket... A tűz martalékául vetném oda a képet, még akkor is, ha már odaajándékoztam. ISMÉT LEAKASZTJA A KÉPET, UJJONGVA SZALAD VELE VÉGIG A SZÍNEN. HIRTELEN NEKITÁMASZTJA EGY SZÉKNEK, DÖBBENTEN NÉZI, REMEGVE AZ IZGALOMTÓL: Az látszik a napraforgóimon, az látszik a napraforgóimon, hogy át akarják élni az elégés előtti utolsó pillanatot, hogy vállalni merik a legnagyobbat. . . Mert tudják, hogy van olyan pillanat, mely százezerszer s.zázmilliárd évet sűrít magába: az elégés előtti utolsó pillanat. . . A napraforgóm nem bírja már, amit magába fogadott, izzik már, már isten, hiszen mindent magába fogadott, nem bírja már, mégsem tud lemondani arról, amit magába fogadott, hát el kellene égnie, de nem ég el; az benne a legcsodálatosabb, hogy mégsem ég el. ^ FELEGYENESEDIK, SZINTE ORDÍTJA: Theo öcsém! Nem kell a pénzed, megfogadtam, hogy egy garast sem fogadok el tőled többet. . . De ha mégis szert tudnál tenni néhány ezer frankra, vesztegesd meg vele Párizs valamelyik főhivatalnokát: kövessen el mindent, hogy ennek a képnek százszorosra nagyított másolatát állíttassák a párizsi Diadalív tetejére, mert ott van a helye, ott. . . MAGÁHOZ TÉR, LEGYINT: Vincent van Gogh, te szerencsétlen. Hát kinek képzeled te magad?. . . Hát te egy senki vagy, akit az arles-iak ki akarnak üldözni a városukból, mert félnek, hogy. . . hogy mint beszámíthatatlan gyengeelméjű. . . kárt teszel bennük. . . Nem, mégsem a prédikátortól, mégsem a megváltótól félnek, a megváltónak kereszt járna. . . a megvetendő betegtől félnek, akinek csak megkövetés jár. (MONOTON HANGON ISMÉTELGETI.) Megkövezés, megkövezés, megkövezés, megkö- vezés, megkövezés, megkövezés. (MEGBORZONG). És képei szétszaggatása, elégetése. (RÖVID SZÜNET UTÁN SZÁNALMASAN.) Gauguin, miért nem mentem veled, miért nem mentem. . . Miért nem kényszerítettél, ha nem tudtam elfogadni, hogy mennem kell, miért, miért, miért, miért? HIRTELEN SÖTÉT, MAJD FÜGGÖNY. II. FELVONÁS UGYANOTT; KÉT NAPPAL KÉSŐBB. VAN GOGH AZ ÁGYON FEKSZIK: HIRTELEN FELÜL, HALLGATÓZIK. Van itt valaki?! Theo! Paul! (TÖPRENG.) Gauguinnek már itt kellene lennie. . . Biztosan visz- szajön. . . Nem indulhatott el a trópusokra, hisz nincs pénze hajójegyre. Eszébe jut, hogy az öcsém biztosan küldött pénzt azóta, és visszajön. Képtelen elhinni, hogy én az öcsémtől nem fogadok el több pénzt. (RÖVID SZÜNET UTÁN NAGYON LELKESEN.) Szép az én fogadalmam: vagy megveszik a képeimet, vagy éhen halok. Ki mertem hivni magam ellen a sorsot! Mindenki elmenekült mellőlem a fogadalmam miatt. De én kitartok! (HOSSZABB SZÜNET, MAJD JÁTÉKOSAN.) 12
