Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - MŰHElT - Huszár Tibor: A szociográfia helyzete Magyarországon
halad, s minden lépését, mozdulatát, magatartását a pozitivizmus szelleme hatja át, mi sem áll tőle távolabb, mint a divinálás: puritán, matematikus és egzakt. Maga a szo- ciográfus mindig hallgat, a szíve sohasem dobog, világnézete szóba sem jöhet, a megkövült lelkiismeret ő: „objektív”. Természetesen ők is a jobb Magyarországért álltak ki, „kísérleteik komor egzaktumai tompa dobpergésként szóltak bele a két magyar forradalom terv-zsivajába.” Mégis: e művek legfőbb jellemzője — s értéke — az új tudományosság. A népi irodalom vonzáskörében indult s a Márciusi Front köré tömörült falukutatók másként ítélték meg a valóságfeltáró művek, a társadalom rajz alapvető feladatát. A lényeges különbségek ellenére ugyanis a nemzedék képviselői egyetértettek, hogy feladatuk a leleplezés, a tettre serkentés, a közvetlen beleszólás: a falukutatók e nemzedéke „már nem tudja elhallgattatni a szívét, világnézetét, s bár a szociológus eszményeit nem tagadja meg, a tudományosság köreit túllépve — az utolsó óra igézete ez! — magasabb lépcsőkre hág fel, valahová a népmegmentő mellé, akinek lelkiismeretét nem annyira a szociológiai kíváncsiság, hanem a mai magyar élet határozza meg erre a munkára”. Ez az egyértelmű elkötelezettség magyarázza a tematikus kötöttség és a teljességigény kettősségét, megismételhetetlen egységét a Magyarország felfedezése-sorozat első hullámát reprezentáló művekben. Valamennyi jelentős mű ugyanis a faluról szólt, egyetlen társadalmi osztály életviszonyát jelenítette meg. Illetve, annyiban szólt más településről, régióról, rétegről, amennyiben azok rajza nyomán élesebbé váltak a parasztkérdés kontúrjai. A társadalomrajz e sorozatban mindig fo/urojz-szociográfia, a parasztság társadalomrajza. Mégis a teljességről szóltak: mert bármiről tudósítottak is, a mű igazi tárgya — túl a dokumentált részleteken — a nemzet jövője, a „rossz” Magyarország felváltása egy jobb Magyarországgal. Erényeiket s korlátáikat is ez a sajátosságuk magyarázza, s e sajátosságnak kikerülhetetlen műfaji, tudományelméleti következményei is vannak. Hadd idézzem ismét Gaál Gábort: „Valamennyiben a mai magyarság élete jelenik meg. Valamennyiben a magyar nép valamelyik táji, geográfiai egységének a léte bontakozik ki teljes szélességben, minden irányból. Valamennyi ugyanúgy a felfedező utazó munkája, mint a szobatudósé, aki a deduktív szociológus munkavezetését meghaladva, induktive laborál egy falu vagy egy család, egy nagybirtok vagy három vármegye jelenben vagy a közvetlen múltban folyó életéről. Valamennyi mai szociális tények rajzát adja. Valamennyinek élménye és tárgya a mai magyar társadalmi lét valamelyik szegmentumának társadalmi oldala, s ha némelyik vagy valamennyi ezt a társadalmi oldalt fel is parcellázza a szóban forgó népcsoport vagy réteg gazdasági, politikai és szellemi életének valamely szélesebb vagy szűkebb rajzára, anyagát mindig, mindegyik az irodalmi formákat jellemző totalitással és lezárással próbálja megközelíteni. Valamennyi zárt világ s mint minden forma: hasonlat az egészről. Egy mai rész-Magyarország képe valamennyiben az egész Magyarországra utal. Mind kompozíciós egység, melynek középpontjában összefut történetírás, riportázs, társadalmi földrajz, szellemtörténet, néprajz, gazdálkodástörténet, nemzetgazdaságtan, publicisztika, szociológia és statisztika, röviden: az egész enciklopédikus hungarológia.’’ A falukutatók szociográfiáiban ily módon oldódott fel az empirikus szociológiának, a szociográfiának mint tudományos diszciplínának az a belső objektív ellentmondása, hogy amennyiben teljességre törekszik, úgy — mint ezt a Gusti-féle romániai iskola is példázta — elvész az enciklopédikus anyaghalmozásban. Megoldódott, de oly módon, hogy mintegy eloldotta magát saját talajától, „felszabadította” a tudományformálás és tudományos kifejezés kötései alól, átsiklott, átlendült az irodalomformálás területére. „A szociográfia mint irodalmi formába öltöztetett szociológiai diszciplína... vallomás a magyarságról: a tévedések és bűnök, a konfliktusok és helyzetek az utolsó óra perspektívájában, a nép igazi fiainak vagy barátainak az ajkairól elmondva. A 56
