Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)
zában. Gyorsan, érzelemmentesen, fájdalommentesen. „Valamit próbált tisztázni, de nem volt időm, mozijegyünk volt a feleségemmel”. Szó sincs közösen épített világról, gyűrött ágyról, ígéretről, rendkívüliségről, hitről. Ugyan! Az erőteljes ellenfény jól mutatja a — mondhatni — általános férfiálláspontot. A bonyolultságtól és bonyodalmaktól, az érzelmektől, tehát a kiterjesztéstől való menekülést. A férfiaknak — alighanem történelmi-társadalmi előnyüknél fogva — nagyobb tapasztalata van a külső kapcsolatok kezdeményezésében, lebonyolításában, a lépések kiszámításában. Viszonylag gyakoribb tehát, hogy rutinosabb férfi találkozik kezdő nővel (persze ez nem törvényszerű), aki — ismét Villont idézve — nem tudja, hogy ilyenkor mit teszünk. Nem tudja, hogy nem ajánlatos és nem illik szerelmes levelet írni, akárcsak gondolatban is átrendezni az életet, hitről, mi világunkról, ígéretről, rendkívüliségről beszélni. Szokni, edződni, tanulni kell. Erre szorít az idő is, amiből — majd kiderül a gyakorlatban, hogy milyen — kevés van. Részlet egy cédulára firkantott rövid, magyarázkodó levélből: „Azt kérdezted, mikor találkozunk legközelebb. Hát, nem tudom. Hogyan tudjam? Reggel fél nyolctól fél ötig dolgozom. Aztán rohanok, hogy elérjem a bölcsit meg az ovit, rohanok a busz után, hogy nyerjek két percet, mert hatkor bezár mindkettő és addig el kell hozni a srácokat. Napközben meg mi van? Munkaidő. Onnan eljönni nem tudok, csak csalással, hazugsággal. Amit lehet egyszer, lehet többször, de nem lehet állandóan. Ez a dolog kevésbé elegáns oldala. Légy szíves láss is, ne csak nézz. Hol van itt a »szeretném« a »jó lenne«? Csak egy-egy kicsiny résben . . .” A szerelem nélküli külső kapcsolatok csak bizonyos kockázatot, csak mérsékelt áldozatvállalást érdemelnek. Kalandokért nem érdemes sokat, esetleg a családot is, a karriert is, vagy egyiket, vagy másikat kockáztatni. Előbb-utóbb mindkét fél belátja ezt. A kockázatot tulajdonképpen az idő, az elszámolhatatlan idő jelenti. Következésképpen az idő lesz az a tényező, amely egyre inkább meghatározza egy viszony terjedelmét, és nemcsak időben. Tartalmában is. Korlátozott időben csak korlátozott dolgokat lehet művelni. A döntéskényszer szinte állandóvá válik; szeretkezünk, vagy mást csinálunk? Például sétálunk, moziba megyünk, megnézünk egy kiállítást, vagy üldögélünk egy eszpresszóban, Minden döntést a szerelem nélküli kapcsolat lényege és tartalma, a szexualitás motivál. Oly annyira, hogy legtöbbször a randevú is csak akkor jön létre, ha alkalom van a lefekvésre. A megszülető döntésekre csak utalva, hadd mondjam el, hogy számtalan olyan kapcsolatot ismerek, amelyben férfi és nő tökéletesen ismerik egymás testét, lélegzését, illatát, de még soha sem voltak együtt moziban, színházban, nem látták egymást ünneplőben, vagyis közös élményük kizárólag a szeretkezésre korlátozódik, beszélgetéseik is előbb-utóbb már csak a helyzetteremtés körül forognak: kitől kérjük el legközelebb a kulcsot, mikorra kell hazamenned, hogyan adjuk vissza, mikor érsz rá legközelebb, nem volt-e balhé a múltkor? Nem ismerik egymás életét, legfeljebb heti két, vagy kétszer két órában, néha még ritkábban, csak havonta két órát. Miért emlegetem a két órákat? Mert tapasztalatom szerint ez a tűrhetőség és a szervez- hetőség határa. Néha másfél óra is megteszi, de az már sértésszerűen kevés. Szerelem nélküli külső kapcsolatok fennmaradásának minimális feltétele a kölcsönös szexuális megfelelés, a kielégülés. (Bár tudok példát, hogy valaki csak a lelki izgalmakért is fenntartott szexuális kapcsolatot.) Ha ezt sem nyújtja, hamar felbomlik vagy egészen a felejtés szintjéig ritkul. Ez utóbbi különös állapot, mert a partnerek olykor hajlandók elfelejteni az eredménytelenséget és egy ideig még megpróbálkoznak újra meg újra, hátha most. Miután a kielégületlenség elsősorban a nőket veszélyezteti, az eredménytelen kapcsolatok „felmondásában” a nők járnak élen. Ahogy ők ragaszkodnak 38
