Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)
Furcsa a világunk, nem ami körülöttünk van, hanem ami belül. Hosszú, hogy bennem hol volt hiány, vagy hogy hol van, hogy kettőnk világa hol találkozik, hol fedi le egymást, de figyelmeztetlek, néha kevésbé fáj a hiány, mintha betöltve azt, egyik világ gyilkolja a másikat ... Be vagyunk kerítve, már eleve. S amikor egy-egy érzés eléri a plafont, rettenetesen tud fájni. Egy elfelejtett, okosan, értelmesen lezárt »tiltott terület«, ami az ész nevében jól el volt falazva, ledöngölve simára, hogy nyoma se lát- szódjon, most te magad nyitod fel. Én is. Éjjel egy óra van. stb.” A második levél tíz nappal később íródott. A címzett és a levélíró változatlan. Csak egy valami változott: közben ismét találkoztak. Megszólítás nincs, dátum van. „És a véletlen furcsa játéka folytán egyedül vagyok itthon, olyan csend van, hogy megáll a levegőben és a fülemben tehát kezdődhet a játék, az új játék, amely csak annyiban különbözik az előző menettől, hogy ebben már benne van a tapasztalat és a kraccs is. Miért nem mondtad meg, hogy hová megyünk? Nem sok különbséget látok a kosár alma meg magam között, legalábbis a tegnapi szituációban. Beraktad a kocsiba, elvitted valahová, ott kibontottad és ettél belőle . .. Végy egy férfit és egy nőt. Alaptétel. Aztán egy darab papírt, de fej ben is elvégezheted. A keverék egyelőre csak kétváltozós. Egyik végpontja a szerelem (ezentúl nevezzük érzelemnek), a másik végpontja a szexualitás. Miért kötődik egymáshoz ez az előbb említett két ember? Gyönyörűen tudnak, nem visz rá a lélek, hogy b . . . nak nevezzem . .. A másik oldala? Az érzelem? Mennyi van benne? Elcserélhető-e, egyik vagy másik egy harmadikra?. . . Miután ezzel a táblázattal elkészültünk, vegyük bele a miértet? Ennek is egyik végpontja az érzelem, a másik pedig a nevezzük kikapcsolódásnak, játéknak, menekülésnek? Újnak, ismeretlennek, izgató talánynak? Mennyiben játszik szerepet benne a másik? Ő maga, személye, majdnem azt írtam személyisége, ő, ő, ő, a senki mással fel és el nem cserélhető? Vagy mindegy kivel?... Az érzelmeket előhívni nem lehet, legfeljebb leépíteni, ha már mindenáron okvetet- lenkednek. Érzelmek nélkül lehet gyönyörű, de szép nem. A szépségnek más a hullámhossza. Nem zárja ki, sőt magába foglalja a gyönyörűségét, de egészen más. Valami kicsit összetört, kraccs, de rá se ránts... Oké, visszafogadom az értelmet, igaza volt, úgy sem tudok sokáig meglenni nélküle, így nincs olyan bódulat, nincs nyomorultság, nincs rohanás, szárnyalás, igaz nincs föld- rezuhanás sem.”. Magyarázatok, megjegyzések nélkül is értelmezni lehet a történteket. Leginkább azt, hogy mi játszódott le a kicsit zavarosan, szaggatottan író, lelkének bonyolultságában tetszelgő, érzelmeket igénylő asszonyban. A címzett — elmondása szerint — az első levélnek csak az első oldalát olvasta el, a második levélbe meg éppen csak belenézett. Mondhatni tehát, hogy olvasatlanul adta volna át az enyészetnek, ha ki nem kapom a kezéből. Kérésemre elmesélte a történetet, azt, amit méltónak tartott megjegyezni belőle. Valami továbbképzés féle a vállalat f.-i üdülőjében. Erősen utószezon, nyirkosság, hideg, sok hivatalos duma, kevés nő. Az is milyen! Este vállalati tánc, „na képzelheted”, Ócska, régi lemezek, savanyú bor a gondnok saját terméséből, 32 forintért, lepusztult hivatalnokok koccintanak a főnök egészségére. Ja, és hát ez az asszony. Kövér is, csúnyácska is. De nagyon lelkes. A második találkozás rutin telefonhívásból indult. Télbehajló este, a haver víkendhá37
