Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)
MISKOLCZI MIKLÓS SZERELMESKEDÉSEK (RÉSZLET) 3. fejezet, amely be akarja bizonyítani, hogy mindenki gyanús, aki csak egy kicsit is rokonszenves Szoprán hang a magnetofonról: — Jól megvoltunk szexuálisan is. Azonkívül segítőtársam volt nekem, olyan diákköri vezetőféle, segített a tanulásban és nagyon tetszett, hogy minden problémámat a magáénak tekinti. Úgy gondoltam — mert nem volt szerelmi házasság —, hogy ha abban a három évben, amíg együttjártunk az egyetemen, az elvárásaimnak megfelelt, akkor később, házasság után még jobban fogunk egymással azonosulni. Tulajdonképpen ez jó is lett volna, csak nem számítottam arra, hogy az együttélés mennyire megváltoztatja a férfiak viszonyát a nőkhöz. Konkrétan a házasság ténye. A férfi teljesen belenyugszik abba, hogy ő most már kihúzta a számát, úgy érzi, hogy neki sokkal többet ennél nem kell tennie, mert ez a nő most már örökre mellette marad, bármit is csinál. Hát nekem nem ilyen elvárásaim voltak, hogy kihúztak és letesznek. Szerettem volna a kétoldali kapcsolatot folytatni. Úgy alakult, hogy a férjem, házasságunk legkezdetén szóban is tudomásomra adta, hogy ne lógjak állandóan rajta, például, hogy moziba is elmehetek egyedül, elég nagy kislány vagyok, meg ilyesmi. A szüleimnél például elképzelhetetlen volt, hogy ha anyám el akart menni moziba, apám ne kísérte volna el, de ha apámnak nem tetszett, akkor anyám sem nézte meg. Nem az, hogy nagykorú vagy, menj el egyedül! De nem is ez volt a döntő, ez csak apró momentum volt. Csakhogy ilyen apró momentumok ütnek rést a házasságon. Ezzel a magatartásával, hogy engem így háttérbe szorított és leültetett, kialakított bennem egy olyan igényt és elhatározást, hogy én föltétien megcsaljam. Például a második napon kijelentette, hogy menjek onnan az ágyban, mert nem mindennap b . . .s. Nagyot csalódtam, mert elgondoltam, hogy most férjhez mentem, mindennap odabújok a férjem mellé, nemcsak pont azért, hanem egyáltalán örömömben, hogy férjem van és hozzábújhatok esténként. Ezt a házassággal együtt járónak tartottam. Hogy ő ilyen durván ellökött magától, és még azt is közölte, hogy ha ez nem elegendő, tartsak magamnak szeretőt, szinte világosságot gyújtott az agyamban, hogy van itt más megoldás is. Azonkívül a bosszúnak a lehetősége, mert van egy bizonyos szexuális büszkeség. Hogy engem nem vesznek semmibe, engem, aki olyan nagyszerű vagyok? így történt, hogy a második este fogadalmat tettem, meg fogom csalni a lehető legelső alkalommal. Amíg udvarolt, nem volt mással dolgom. A hatodik héten került rá sor, mert ugye a nászút közbejött. Találkoztam egy férfival, aki már régóta ostromolt. Évek óta. Nyilván nem tudta, mi ütött belém, hogy hathetes házas koromban egyszercsak engedek, de hát örült a ténynek. Hetente elmentem ehhez a férfihoz. Elég rossz körülmények között, mert zugban kellett találkozni másnak a lakásán, ami ráadásul valami iskola épületében volt és egy konyha előtt kellett elosonni, ahol állandóan figyeltek a konyháslányok, hogy ki megy el arra, mert az csak rossz úton járhat. Azonkívül az egyik oldalon a labor, a másik oldalon a könyvtár volt, nagyon csöndben kellett lenni, mert mind a két helyen csöndben voltak. Tulajdonképpen nem is elégített ki engem ez a dolog. De az, hogy csalom a férjemet és van szeretőm, 26
