Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Féja Géza: Rejtelmes anyaság (elbeszélés)
FÉJA GÉZA REJTELMES ANYASÁG* Báth Mihály egy időben sűrűn rótta Pest elátkozottnak nevezhető utcáit, melyek napközben feltűnően csöndesek, éjszaka azonban annál hangosabbak voltak. Az öröm leányai laktak ezekben az utcákban, nappal mélyen aludtak a tejüveg ablakok mögött, délután ébredeztek, mosdótállal a kezükben, egy szál ingben szaladtak az udvaron csepegő vízcsaphoz, s készülődtek az esti robotra. Az utca kiskocsmái is estére népesedtek be, itt gyülekeztek a leányok barátai, akik a munka végeztével elszedték a pénzüket, s ha kevesebbet kerestek, a helyszínen, alaposabb fenyítés esetén pedig a kocsma udvarán elnáspágolták őket. Maguk a lányok is szívesen tértek be a kocsmába egy fröccsre, mert a folytonos járás-kelés, leselkedés izgalmában rendszerint megszomjaztak. Éjfél felé azután megjelentek az utcában a részegek, akiket a kerület különféle vendéglőiből kidobtak, s errefelé tértek, hogy mulatozásukra föltegyék a koronát. A házak kapujában különféle fogyatékossággal megvert vén boszorkányok ültek, akik a vendégeket kapupénz címén megvámolták; a földszintes garniszállók ajtajában pedig sunyi tekintetű portások leselkedtek és hívták be a párokat. Hogyan került erre a vidékre Báth Mihály? Mindenekelőtt vegyük tudomásul, hogy ez a férfiú szüntelenül felfedező úton volt, bár nehezen hagyta el a várost. Hát merre utazott akkor? Nyilván az ember körül és az ember felé. Úgy vélte, hogy ebben a városban benne foglaltatik az egész emberiség minden arcával és rejtelmével, tehát ha ezt a várost végigéli, akkor megoldja magában az emberiség sokat firtatott talányát. Megjárta már a „magasságot”, megismerkedett a szalonok kétségbeejtő unalmával, nemkülönben a polgárasszonyok butaságával. Gyakran társaigott „kiemelkedő szellemekkel”, s ráébredt, hogy ezek a nagyképű figurák távolról sem hegycsúcsok, hanem inkább dombvonulatok, gyakran pedig laposok. így azután a társadalmi mélységek felé tért Báth Mihály, a páriák szívét simogatta. Az egyik ilyen elátkozott utcában estefelé befordult egy nő. Szürke kosztüm feszült rajta, sietett, ezért erősen riszált, szinte félt az ember, hogy dús csípője az élénk mozgástól egyszer csak leválik róla. A nő visszanézett, tiszta volt a tekintete, mosolygott, ennek következtében apró gödrök jelentkeztek arcán. A mosolyban sütkérező gödröcskék gyengédségről és szívbéli melegségről beszéltek. Báth Mihály követte a nőt, aki csakhamar megállott, és mindössze ennyit kérdezett: — Jön? Báth Mihály komolyan bólintott, a nő pedig karon fogta, s a közeli kis szálloda felé vezette. Eltűntek a kapuban, a kancsal portás olyan szobát nyitott nekik, melyben nemcsak siránkozó rugójú pamlag állott, hanem frissen vetett ágy is, afalon pedig kép díszelgett, téli tájon szakállas, bajszos vadászok sütkéreztek a tűznél boldogan, mivel láthatóan sok vadat ejtettek. Őszutó járt, a kis vaskályha köpte a meleget, otthonosnak tetszett a szoba nagyon. Báth Mihály megelégedetten tekintett szét, a nő kellemes helyre vezérelte, midőn pedig vetkezni kezdett, ezt is szemérmesen cselekedte, a falnak fordulva. A selyemből kihántott idomok üdének, frissnek és bőségesnek, mondhatni egész éjszakát betöltőnek mutatkoztak. Éjfél felé Báth Mihály már bizonyos hálát érzett ágyas társa irányában, akit Homoki Rózsinak hittak, és utcán kereste kenyerét. A fölötte válogatós Báth Mihály,akit egy áruló mozdulat, avagy egy közönséges szó azonnal kiábrándított a nőből, csaknem álló esztendeig látogatta Rózsit. Olyan íze volt a leánynak, * Az író hagyatékából. 6
