Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Serfőző Simon: Emlékük tévelyeg, Isten (versek)
SERFŐZŐ SIMON EMLÉKÜK TÉVELYEG Elküldettünk apáink portáiról, ahol már minek is maradtunk volna otthon? A kerítéssel járkálni körül a házon? A csapdával kifogni a falból egy-egy egérlukat? A vályút meg odavezetni néha itatni a kúthoz? Elbúcsúztak a porban zajongó, egybekényszerült földek, a szél-zeneszóval kapuig kikísért jószágok. S mi lábatlankodtunk volna seprűvel a küszöbön, ahonnan jövő se látszott? Bezsúfolódtunk a városok emeleteire, idegenek szomszédságába, ahol szólni sincs kihez. S vagyunk az utcák ismeretlenjei, ajtók mögött élők, betonhalmok jött-mentjei, Elhagyatott, félreeső falvainkat lassan a senki lakja. Az ágyakban betegség nyög. Öregeink egymást takarítják el. Emlékük botorkál csak, tévelyeg még a környékek riadt szagában. ISTEN Elmenni hozzá keresztül árkon-földeken tán közelebb lenne. Útközben a jövőt figyelnénk majd, hátha már látnánk messze, hogy jönne a dombokról fújó, madarakat kisgatyában röptető szélben. Valahol baj érhette. S az isten — tanyája kint a világban — talán a ház végéről valamerre már észrevette. S mondana valamit róla. Hisz mi hiába lessük, fürkésszük régóta ablakából a láthatárnakl
