Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Öreg ének Ady és Sinka part|ainál; Kortársa - kinek, minek? Kicsodának - micsodának? (Versek)

KORTÁRSA — KINEK, MINEK? KICSODÁNAK — MICSODÁNAK?

Kortársa leszel, ne félj, jó néhány statisztikának.

Hajnövesztő reklámnak és ballisztikának.

Füstös fáknak és benzin-hiánynak!

Ott a sarkon — mohos cégérnek: régen fázhat.

Tengeri moszatnak és farkaskutyáknak.

Neon-rokokónak és domesztikált skatulyáknak.

Kozmiszexnek, rituális népgyilkosságnak.

Kortársa te a lombikbébinek s persze, lombik-sírásnak,

Ufo-lénynek, nyakfájásnak, űrök porának,

kortársa a mérhetetlen semminek (ez is hogy fázhat!),

rengő földnek, tűzlángnak, árvíznek, fagynak, éhségnek, kolerának,

kortársa a millió egy iránynak,

és csillagok közt eme földmagánynak!

És végül — kortársa a céltábláknak.

Olvastam (?) vagy hallottam (?): valahol valaki másnak valaki más azt mondta: Magas homlokod van, hátha alkalmas a főbelövésre; Achillész-agyadat szinte fölkínálja.

Ó kortársaim alkalmassága életre és életre, halálra és halálra!

FERENCZY IDA TEMETÉSE. (KECSKEMÉT, 1928. VII. 3.)