Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Barna Gábor: A karácsonyi asztal
említett bojtos ételeket délre ették, míg a vacsora kocsonya, hurka, kolbász volt, hiszen karácsonyra — ahol csak tehették — disznót vágtak. Mások a kocsonyát, azaz a zsíros, húsos ételt csak az éjféli mise után ették meg. A katolikus lakosságnál ez volt az általános gyakorlat. Az elfogyasztott bojtos vacsora után készítették el a karácsonyi asztalt Az asztalra hófehér abroszt terítettek, rátették a szépen feldíszített karácsonyfát, s ez alá helyezték el a kalácsot, almát, diót, szőlőt és egy üveg bort. (Ez feltehetően a liturgikus gyakorlatból itt már kikopott karácsonyi boráldás emléke.) Ezek azután ott maradtak egészen január 6-ig, vízkeresztig, amikor is elfogyasztották vagy a jószágoknak adták. így a Jóisten áldása lett rajta, mondták. Az asztal alá pedig egy marék szalmát hoztak be annak az emlékére, hogy a kis Jézus szalmán, jászolban született. A karácsonyi vacsora morzsalékát, a karácsonyi morzsát pedig összeszedték, és kitették az ablakba a madaraknak, „mert az Úrjézus ekkor jött világra, s hogy a kismadár is örüljön”. A fentiek a katolikus lakosság hagyományát mutatják. A reformátusoké ennél jóval szegényesebb, s ünnepi rendjük miatt is másképpen alakult. A Szolnok megyei Tiszasas-Újszőlőben lakó egyik csongrádi származású család karácsony estéje hasonló volt. A karácsonyi asztalt itt karácsony szombatján délben terítették meg. A fehér abroszra fokhagymát, sót, szőlőt, almát tettek, hogy egészségesek, jóked- vűek legyenek. Ebédkor a fokhagymából, a sóból, a szőlőből és az almából is evett a család minden tagja egy-egy keveset. Ezután fogyasztották el a bojtos ebédet: a cibere /evest, vagy a halkrumplit és a mákos tésztát, mákos gubát. Az ebéd morzsáját az asztalon hagyták. Vacsorára maradék volt. A vacsora végeztével az asztalra tettek még egy nyújtófát és egy kopott kalapot, ezek egész éjjel ott voltak. Karácsony reggelén az almacsumát, a szőlőcsumát az ebéd és a vacsora morzsájával együtt egy kis vászonzacskóba gyűjtötték és a kamrában egy szögre felakaszottták. Ezzel füstölték a megbetegedett jószágot. A nyújtófa a hasfájós tehenet és lovat gyógyította, a kopott kalappal pedig a beteg lovat kefélték meg, s attól — hitük szerint —jobban lett. Egyes területeken az asztal alá gazdasági eszközöket, pl. ekevasat, láncot és különféle gabonamagvakzt tehettek. Szelevényen az asztal alá a gazda egy nyaláb szénát tett, bele kősót dugott és zsineggel körülfonta. Az éjféli mise alatt ezzel kellett megetetni a jószágot. Karácsony este az asztal alá Csépán is szénát tettek, mellé kukoricát, zabot, búzát, répát, lucernát egy kosárban és egy piros almát. Az éjféli miséről hazajövet az asztal alatt levő szénából megetették a lovat és a tehenet, hogy jó kövér legyen abban az esztendőben, a piros almát egy vödör vízbe tették és arról itatták meg a jószágot. A magvakat a baromfiaknak adták. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hagyományköre más magyar vidékeken is hasonlóan alakul, lehet természetesen gazdagabb, s szegényesebb is. A fenti alföldi példák még arra is jók, hogy szemléltessék a karácsonyi ételek, étrend és a karácsonyi asztal hiedelemkörének szoros összefonódását. Mi a célja most és mi volt régen az említett ételek fogyasztásának, az ételekkel és az asztal alá, vagy köré helyezett tárgyakkal, eszközökkel végzett mágikus cselekményeknek? A ma ismert célokra az idézett adatok is utalnak. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelem- és szokásköréről Pócs Éva írt összefoglaló, elemző monográfiát. Nagy munkájában Bálint Sándor az ide vonatkozó vallásos értelmezéseket foglalta össze. De nincs jóformán egyetlen olyan szokástanulmány sem, amelyből a karácsonyhoz fűződő gazdag hiedelem- és rítusanyag hiányozna. Ugyanezt mondhatjuk el a környező népek, a délszláv ok, a szlovákok, a ruszinok, a csehek és a lengyelek, valamint az osztrákok és németek karácsonyi szokásairól. Ezek pedig fontosak számunkra, hiszen éppen Pócs Éva kutatásai mutatták ki, hogy a karácsonyi vacsorához és a karácsonyi asztalhoz kapcsolódó képzetek többsége idegen eredetű a magyar népi kultúrában, amelyeket az idők 81
