Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Barna Gábor: A karácsonyi asztal
Az egykori kalocsai szállásokon az 1950-es évekig élt a háromkirály-járás. 1978-ban Bóta Zoltánné szakmári pedagógus áldozatos szervezőmunkával felújította a szokást. A lányok öltöztetésében, valamint a jelvények és kellékek elkészítésében régi három- király-járók segítkeztek. Az 1978. évi Röpülj páva TV-vetélkedő során a Kalocsa környéki táj bemutatkozásakor, a,,Róka Julis emlékezik” című műsor egyik leghangsúlyosabb jeleneteként képernyőre kerültek a szakmári háromkirály-járó lányok is. Fehér ruháikban, csillagos süvegeikben ország-világ előtt mondták el régi köszöntő éneküket. BARNA GÁBOR A KARÁCSONYI ASZTAL A változatos, színes és gazdag karácsonyi szokásrendben a karácsony esti étrendnek, a karácsonyi megterített aztalnak hagyományosan kötött formái vannak. A magyar népszokásoknak ez a területe szoros szálakkal kapcsolódik a környező népek karácsonyi gyakorlatához, s rajtuk keresztül is betagozódik az európai parasztság szokásrendjébe, hagyományvilágába. Nem csak földrajzilag, hanem időben is nagy távolságot járhatunk be, hiszen a karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hagyománykörének számos eleme ősi időkbe, a kereszténység előtti gyakorlatba, némely szálakon pedig a mediterrán antikvitás idejéig nyúlik vissza. Karácsony. Munkaszüneti nap, kétnapos ünnep. Az ajándékozások, a figyelmes megemlékezések alkalma, s így főleg a gyerekek számára emlékezetes, várva-várt nap. Ünnepe a családnak is, hiszen a díszes karácsonyfa ma is hazaviszi, hazahívja és összefogja a családot. A karácsony manapság egy szekularizált egyházi ünnep, megőrizve és felerősítve családiünnep-és szeretetünnep-jellegét. A karácsony mai összetevői, elemei, jelképei természetesen csak az egyházi jelleg, a vallásos háttér ismeretében érthetők meg, s akkor, ha ezek ősidőkbe nyúló gyökereit is megismerjük. December 24-e böjti nap, hiszen az ünnepre az adventi időszak lelki előkészületei után testileg is^ készülni kell. Mondják e napot karácsony böjtjének, karácsony szombatjának, Ádám—Éva napjának, karácsony vigíliájának, helyenként a Dél-Dunántúlon, Csongrád, Kecskemét, Nagykőrös, Kuskunhalas vidékén pedig bőved estének vagy szent estének, vilia estéjének nevezik a nap estéjét. A bőved = bőséges este ma nem elsősorban a nagy mennyiségű, kiadós étkezést jelenti, hanem inkább sokféle ételnek a mértéktartó fogyasztását, hiszen böjt van. A böjt a karácsonyi hagyományokban viszonylag új, keresztény elem. Bár a szokásrendben ez a meghatározó, korábban éppen az ünnep miatt is a bőséges, dús értend szerepelhetett, amivel most karácsony napján találkozunk. Ennek jele a nálunk és más népeknél az ősidőkig visszavezethető disznóölés karácsony tájékán. A magyar népterületen az Őrségtől Moldváig, a Zoboraljától Szlavóniáig a karácsonyi szokásoknak, hiedelmeknek területileg is eltérő változatai, típusai alakultak ki. Ezeket itt lehetetlen ismertetni, ezért inkább az Alföldön, Kecskemét környékén maradunk. A kecskeméti, helvéciai hagyomány szerint az 1920-as, 1930-as években karácsony böjtjén reggelire és ebédre kenyeret és vizet ettek. Vacsorára főztek. A vacsora tejesleves vagy tejfeles krumplileves volt, utána pedig cukros mákos tészta, mákos metélt. Voltak, akik egészen éjfélig böjtöltek, mások csak az Esthajnalcsillag feljöttéig. Ezek a már 80
