Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Bárth János: Lányok a napkeleti királyok képében
csillag volt. A házakban a háromkirályokról énekelve köszöntöttek, közben a csillagvivő ki-kiugrasztotta a rugós csillagot a házbeliek, különösen a gyerekek nagy örömére és csodálatára. Köszöntésükért pénzt, élelmet vagy valami más jutalmat kaptak. Az is közismert, hogy némely háromkirályozó férfiak, „profi szinten” végezték a köszöntést. Elsődleges céljuk a pénzszerzés volt. Nemcsak a saját falujukban jártak házról házra, hanem a környező falvakba is ellátogattak. Sokszor évekig együtt maradt a háromkirályozó csoport és karácsonyonként újra és újra előkeresve jelmezeiket, szerszámaikat, útra keltek, hogy köszöntésükkel pénzt kereshessenek. Ebből az általánosnak mondható képből némileg kilóg néhány magyar helység népének háromkirályozása. Nevezetesen azoké, ahol nem férfiak és fiúk, hanem lányok jártak háromkirályozni. A magyar néprajzi irodalomból három ilyen helységet, illetve helységcsoportot ismerünk: Mezőkövesdet, a Budapest környéki Mogyoródot és a kalocsai szállásokat. Az előbbi kettőről Volly István és Gönyei (Ebner) Sándor rövid írásai tudósítanak, az utóbbi szakmári változatára pedig a Magyar Népzene Tára és néhány fénykép utal. Jelen írásunk adalékokat kíván szolgáltatni a kevésbé ismert Kalocsa-környéki leány háromkirályozás alaposabb megismeréséhez. A leírások szerint a mezőkövesdi matyó háromkirályok lány létükre fiúruhákba öltöztek és úgy jártak köszönteni. A kalocsaiakhoz közelebb állt a mogyoródi változat, ahol a három lány fehér ruhákba öltözve köszöntött. Süvegeik és csillagjuk is a kalocsaihoz hasonló módon készült. Az adatok szórványossága és szegényessége miatt nem tudjuk, hogy mely magyar területek hagyományvilágát jellemezte a lányok háromkirályozása és azt sem ismerjük, hogy a fent említett helyek háromkirályozása közti hasonlóságok és különbözőségek milyen történeti kapcsolatok vagy kapcsolathiányok eredményeként jöttek létre. Egy azonban biztos: a történeti források tanúsága szerint a Pesttől keletre eső régi Felső-Pest megyei táj a XVIII. században bőven adott népességet Kalocsa környékének is. A kalocsai leány háromkirályozás azon a területen volt szokásban, amelyik valaha Kalocsa város határát alkotta és ahol a Kalocsáról kiköltözött és ezért történeti értelemben kalocsainak számító pota néprajzi csoport él, vagyis az egykori szállásokon: Szakmáron, Gombolyagon, Öregtényen, Kistényen, Keserűteleken, Részteleken, Felsőereken, Alsóereken, Kisülésen, Negyvenen, Öregcsertőn, Kiscsertőn, Halomban, Homokmégyen, Alsómégyen, Hillyén, Drágszélen, valamint az itt nem említendő még kisebb szállásokon. Természetesen gyakorolták a szokást a szállások anyavárosában, Kalocsán is. Bárhonnan indultak is a háromkirályozó lányok, afelsorolt helységek körében mozogtak. A kalocsai szállások világán kívül eső közelebbi és távolabbi környéken pl. a bácskai Jánoshalmán férfiak jártak kiugratós csillaggal háromkirályozni. Előfordult, hogy a messzire elbolyongó jankai és akasztói háromkirályok a két világháború közötti években a kalocsai szállásokra is betévedtek. A szűzies ábrázatú leány háromkirályokhoz szokott poták ugyancsak megcsodálhatták őket, mivel egy szakmári asz- szony még az 1970-es évek végén is álmélkodva emlegette, hogy egyszer bajuszos háromkirályok jártak náluk. 1978. január 18-án még beszélgethettem Szakmáron a halomi születésű, akkor 84 éves, azóta már elhunyt Nagy Menyhértné, Vén Ágnessel, aki valószínűleg a legöregebb volt azok között, akik valaha a környéken háromkirályozni jártak. A faluban Beros Ágnis néniként emlegetett öregasszony, a nemrég elhunyt Gólya Boris táncos népművésszel együtt, nagy tudója, számon- és ébrentartója volt a pota szokáshagyománynak. Vén (alias Beros) Ágnes halomi lány korában, 1910-ben, 1911-ben és 1912-ben járt háromkirályozni. Ekkor 16—17—18 éves volt. A tőle feljegyzett adatokat homokmégyi és kalocsai asszonyok adataival egészítettem ki, elsősorban olyanokéval, akik később, az 1930-as években háromkirályoztak. 74
