Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Bárth János: Lányok a napkeleti királyok képében
A népi emlékezet alapján úgy látszik, hogy a kalocsai szállásokon a XX. században 12—18 éves lányok jártak három ki rályozni. Egy-egy csoport több évig is együtt tartott. Három, nagyjából hasonló korú lány ment együtt. Egy kamasz gyereket fogadtak maguk mellé, aki szöges bottal riogatta körülöttük az acsargó kutyákat. A lányok a házaknál kapott pénzekből fizettek a fiúnak védelmező szolgálataiért. A két háború közötti években előfordult, hogy az egyik lány apja kísérte el a háromkirályokat. Ő is részesült a bevételből. Állítólag jóval többet keresett, mint amikor nyáron napszámba járt. A háromkirályozó lányok a szállások paraszttársadalmának szegényebb rétegeiből kerültek ki. Általában azok vállalkoztak erre a fárasztó több napos téli falujárásra és szereplésre, akik rá voltak szorulva az így szerezhető jövedelemre, keresetre. Beros Ágnesék pl. kilencen voltak testvérek. A családi jövedelemből nem nagyon futotta új ruhákra, staférungra, vagy ahogy itt mondták, „letévős humira”. Ezért ment el Beros Ágnes háromkirályozni. Társai hasonló okok miatt keltek útra három esztendőben is. Aki egyszer elkezdte a három királyozást, addig járt, amíg férjhez nem ment. A házaknál általában pénzt kaptak. A kereset nagysága változó volt. Függött a meglátogatott házak számától, a megköszöntöttek anyagi helyzetétől és adakozókedvétől. Az 1910-es években általában 2-től 20 krajcárig változott az egy háznál kapott összeg. Ha sok helyen jártak a lányok, nem volt haszontalan a fáradozásuk. Némely nehezen megfogható adatközlői megfogalmazás szerint egy szezonban fejenként ,,egy-két ruhára valót” is megkereshettek. Emellett szórakoztak, vendégeskedtek, „világot” láttak, szerepeltek. Tanúságot tettek szépségükről, ügyességükről, jóneveltségükről, illedelmes viselkedésükről. Fölhívták magukra a figyelmet, ami a szállások közötti exogám házassági szokások ismeretében nem elhanyagolható szempont. A háromkirályozó lányok öltözetének fő jellemzője az, hogy fehér. A fehér szín egyébként gyakori volt a karácsonyi köszöntő szokások szereplői körében mindenütt. A kalocsai lányok olyan ruhában mentek háromkirályozni, amelyet más alkalmakkor is felhúztak, így pl. nagy egyházi ünnepeken: virágvasárnapján, úrnapján stb. Számukra tehát a háromkirályozó ruha nem jelmez volt, hanem valóságos ünnepi fehér ruha, amelyet jelmezszerű jelvények egészítettek ki. Ünnepi öltözetüket valószínűleg a gyakran megfigyelhető népi analógiás gondolkodásuk is kívánatosnak és szükségesnek tartotta, hiszen énekükben elmondták, hogy az egykori háromkirályok „Drágalátos ruháikba felöltözének, Térdet hajtva, leborulva így köszönének”. Ruházatuk több fehér alsószoknyából, egy fehér felső „likasszoknyából”, „likvarrásos”, illetve újabban riseliős fehér kötényből, „likvarrásos” fehér rékliből, és a téli időjárásra való tekintettel, vállra kötött fehér „beliner kendőből” állt. Viseletűket fehér bütykös harisnya, fehér gyöngysor és fekete lábbeli egészítette ki. Hajukat kibontották, és hátukon, vállukon szétterítve hordták. Ez a kultikus szerepű hajviselet önkéntelenül is eszünkbe juttatja, amit Bálint Sándor írt a radnai búcsúba zarándokló szegedi lányok kibontott hajáról. Valószínűleg azonos gondolatkör és hiedelemvilág befolyásolta mindkét magatartást. Amikor a lányok először mentek háromkirályozni, a karácsony előtti napokban öregebb asszonyok szakértő közreműködésével elkészítették a szükséges jelvényeket és kellékeket. Vízkereszt után ezeket eltették, és ha nem mentek tönkre, a következő évben újra elővették. Legjellemzőbb jelvényük a felül nyitott, magas papírsüveg, a „királsapka” volt. A süveget többszörösen hajtott és keményítővel ragasztott keménypapírból henger alakúra készítették. Felső szélét caknizták. Felületére papírból kivágott, színesre festett, hatágú csillagokat és karikákat ragasztottak. Felső széléhez színes szalagokat erősítettek, amelyek lelógtak a süveg viselőjének hátára. Ha fújt a szél, lobogva szálltak a levegőben. Előfordult krepp papírszalag is, de aki tehette, inkább nyomottmintás, széles textilszalagokat használt. Ezekből kettő került a süveg75
