Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Bárth János: Lányok a napkeleti királyok képében
BÁRTH JÁNOS LÁNYOK A NAPKELETI KIRÁLYOK KÉPÉBEN Gáspár, Menyhért, Boldizsár, a három napkeleti király evangéliumi története az elmúlt kétezer évben, több más bibliai történethez hasonlóan, óriási hatással volt az európai népek kultúrájára. Nem vonhatta ki magát e hatás alól a Kárpát-medencében államot alapító magyarság sem. Bálint Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy a középkori Magyarország mely templomait szentelték a háromkirályok tiszteletére. Ugyancsak ő vette számba a Kárpát-medencében előforduló régi háromkirály-ábrázolások sokaságát is. A napkeleti bölcs királyok egykori népszerűségét, tekintélyét mutatja, hogy Európa- szerte sok céh választotta őket védőszentjéül. Az utazással kapcsolatos intézmények és üzletek, mint pl. a szállodák, fogadók pedig nevükkel, cégérükkel, címerükkel emlékeztettek rájuk. Áz egykori bibliai világjáró utazás három főszereplője a középkori keresztény világban az utazók, vándorok, zarándokok és a vendégfogadások patrónusa lett. A háromkirályok ünnepe január 6-a, vízkereszt napja. Ez a régi évkezdőnap, az esztendő egyik, ünnepekkel leginkább telezsúfolt időpontja. A római katolikus egyház ekkor tartja, a görögkeleti egyház gyakorlatából eredő és az egykori népéletben roppant nagy szerepű vízszentelést. Ezen a napon végezték a hivatalos egyházi liturgiából mára már jórészt kiszorult házszentelést is. A vízszentelés, a háromkirályok, a házszentelés és még sok más egykori ünnepi alkalom együtt jelentkezett ezen a napon, és régi kultuszuk emlékfoszlányai legtöbbször együtt bukkannak fel a népi hagyományvilágban. Különösen így van ez a háromkirályok köszöntése és a régi házszentelő menetek, koledálások esetében. A betlehemi csillagot követő nevezetes három király egykori cselekedeteinek színjátékszerű megjelenítése Nyugat-Európa-szerte hozzátartozott a középkori egyházi gyakorlathoz. A XI. században már a győri székesegyházban is előadták a csillagjátékot latinul. Az efféle játékok később kiszorultak a templomokból és az egyházi liturgiából. Sok átalakulás és átmeneti forma, mint pl. a diákelőadások, és a XVI—XVII—XVIII. századi magyar nyelvű, színjátékszerű bemutatások után, népszokásokká váltak. Hasonló sorsa volt a szintén népivé vált, de templomi eredetű betlehemezésnek is. A két játék között emiatt a korai időszakokban nehezen húzható választóvonal. A népivé vált és önálló szokássá alakult három-királyjárás vagy csillagjárás, csillagozás többféle formában jelent meg a XIX. század második felétől kibontakozó magyarországi néprajzi kutatás előtt. Egyik típusa a színjátékszerű Heródes-játék, amely különösen a magyarországi németek körében volt kedvelt. Előfordult azonban a betlehemezéshez hasonló módon, színjátékszerűen előadott népi játék a magyarság körében is, különösen Szatmárban és Erdélyben. Ezek nyilvánvalóan a korábbi egyházi és diák csillagjátékok elnépiesedett változatai. A vízkereszt-napi népi játékok betlehemezéshez kötődő régi kapcsolatára utalnak a szatmári és erdélyi magyar változatok pásztor szereplői, cselekedetei, énekei. A magyar nép többsége körében azonban a régi háromkirály-játék színjátékszerű változatai a XX. századra nem maradtak meg. Az egykori játékhagyomány inkább köszöntő formájában élt. A XIX. század végén és a XX. század elején országszerte általános volt a háromkirály-járás szokása, különösen a katolikus vidéken. Bár a betlehe- mezés temérdek irodalmához képest a háromkirályozásnak alig van szakirodalma a magyar néprajzban, megismerhető a szokás lényege. A főszereplő három férfi vagy fiú volt, akik az egykori királyokat idéző jelmezben játrak házról házra karácsony és vízkereszt között, esetleg csak vízkeresztkor. Egyikük kezében rugós szerkezetű 73
