Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

ezek, nagyon összeelegyedtek a városiakkal, s már maga az is különös, hogy földművelő parasztok városi tömegben csoportosulnak. A mezővárosban élő és a tanyán gazdálkodó paraszt lenézi az együgyű szállásiakat és a falusiakat. A mezővárosiak valóban nem olyan primitív társaságban élnek, mint a szálláson és a falun lakók. De a parasztok azért itt is csak parasztok: paraszttörvények szerint érintkeznek egymással, és tisztelve kerülik az úrfélét. Megbomlott a szállásbeli, a falusi és a mezővárosi paraszt között az egyet­értés, s jelentős, hogy valaki szálláson, falun vagy mezővárosban él. A tanyát érte a legkevesebb háborítás. A falusi már nem tudja, hová legyen: nem szereti már úgy falu­ját, mint korábban, gyakorta hagyja el távoli városok csábításáért. A mezővárosi viszont helyben alakítja ki a várost: kiforgatja valóságából paraszti szülőhelyét, és olyan várost teremt belőle, mintha nem is paraszt lenne az ott lakó. Parasztok egyformán, de ha ar­ról van szó, hogy nem kell feltétlenül parasztnak maradni, akkor mégiscsak jobb, ha az ember mezővárosi vagy falusi, akármilyen szép is a magános szállás szabad és független egyedülvalóságában élni. Erdei a Futóhomok 1937-es megjelenése után bármely tudományágban kezdett tájé­kozódni, egyik szeme mindig ezen a város—falu—tanya háromszögön volt. Bármerre járt a szomszédos országokban és Nyugat-Európa néhány országában, mindenütt azt is vizsgálta, hogy a városok—falvak—tanyák milyenek a bejárt vidéken. Mind úti meg­figyelései, mind földrajzi s néprajzi olvasmányai hamarosan rádöbbentették annak meg­látására, hogy igen nagy a változatosság. Kiderült, hogy makói szabású mezőgazdasági városok — „kétlaki” vagy időszakosan lakott tanyákkal, szállásokkal — csak a Nagy- alföldön vannak, ideértve Bácskát és a Bánság egy részét is. Olyan települési formát azonban sok helyen és sokfélét talált, amelynek a falusi lakóháztól és udvartól külön­álló, valamilyen mezőgazdasági célt szolgáló külső tartozékai is vannak. Csak a leg­gyakoribbakat említve: szőlőbeli présházak-pincék, szénatartó színek és rétek, alföldi fejőházak, halásztanyák, juhhodályok, egyéb állatok állásai-karámjai, kertésztelepek stb. Erdei mindebből arra a következtetésre jutott — amiként erről egy 1963-as írásában beszámol —, hogy bár makói szabású tanyás mezőgazdasági városok a különleges tör­téneti-települési viszonyok következtében csak az Alföldön alakultak ki, maga a meg­oldás, hogy az állandó lakóhelyen kívül a termelőhelyen a termelőmunka céljára épü­leteket létesítenek, elég széles körben elterjedt. így mielőbb észre kellett vennie azt is, hogy szórványos mezőgazdasági települések, olyan magányosan álló tanyaházak, amelyek első látszatra hasonlítanak az „igazi” tanyákhoz, meglepően sok helyen van­nak. Először is az Alföld egyes részein túlnyomóan ilyenek a tanyák: Szeged határában, a mohácsi szigeten, a Duna—Tisza közén sok helyen, Szarvas környékén stb. A hazai és a külföldi tájékozódás után szükségszerűen rendeződtek tudatában a mezőgazda- sági települési-gazdálkodási formák. A legáltalánosabb a zárt falu, amely akkora tele­pülés, hogy a lakóházakból és gazdasági udvarukból naponta kijárhatnak a határ meg­művelésére. Kevesebb, de szintén általános a szórványos település, amikor a termelő­földön telepszik meg egy-egy parasztcsalád, bár az ilyen magányos tanyaház is éppen olyan lakóház és gazdasági udvar együttesen, mint a falubeli parasztház. Ezek mellett kivétel az olyan „megosztott település”, ahol a városi—falusi háztól különválasztva a termelőhelyen van a gazdasági udvar, a dolgos időszakban szükség szerinti szállások­kal. Az időközi tapasztalatok megerősítették Erdeinek azt a korábbi felismerését, hogy a kétféle —zárt és szórványos—falu mellett a kivételt képező tanyásrendszer az a tele­pülési-termelési forma, amely lehetővé teszi — általános társadalmi feltételek mellett — a mezőgazdasági városok kialakulását. Éppen ezért a jövő fejlődésében ennek van legnagyobb perspektívája. A felvázolt felismerések után s települési tájékozottsága ismeretében született meg 1939—1942 között Erdei három alapvető munkája: Magyar város, Magyar falu s Magyar 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom