Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

tanyák. Erdei e munkáit — ugyancsak 1963-as megállapítása — nem tekinti tudományos értekezéseknek avagy szépirodalmi ábrázolásoknak, hanem „leírások, elemzések, magyarázatok és következtetések, s végeredményben összefoglaló dokumentumok a város—falu—tanya háromszögről. Közelebbről a mi magyar viszonyainkat fejezik ki, és messzebbmenő, általánosabb következtetésre is utalnak.” Kutatásai során érthető dédelgetéssel vizsgálja a magyar tanyás várost. Megállapítva a nyugati város és a magyar tanyás város között kétségtelenül fennálló különbséget, ezt nem hajlandó a magyar várostípus terhére írni. Hiszen a modern városkultúra minden mozzanata azt a követelményt erősíti, hogy a város ne kiemelkedő szigete legyen egy társadalomnak, hanem a körülötte elterülő vidék kiszolgálója. Ennek a követelménynek eddig — Erdei szerint — egyetlenegy városrendszer sem felelt meg jobban, mint a magyar mezővárosias települési rendszer, amelyik kizárólagosan sohasem képes elfoglalni egy vidéket. A tájat nem osztja kétfelé, városra és falusi vidékre, hanem egyöntetűen városi vidékké emel egy egész területet. Nemcsak város tehát, hanem még olyan különleges város- rendszer is, amely megfelelő kiépítés mellett alkalmas arra, hogy a város jelentőségét kiszélesítse, és a város javait eljuttassa olyan területre is, amely a város általános törvényei szerint abból kirekesztett, és csak vidéki vendégként járulhatott időnként e javak forrásához. Mindezeket tényekkel is alátámasztva megfogalmazza tételét: a magyar országrendezés szempontjából egyenesen vétek lenne figyelmen kívül hagyni régi települési rendszerünket, vagyis a tanyás mezővárost, hiszen a legmodernebb társadalomszervezési rendszert sajátunkként hullatja ölünkbe. Erdei a magyar várost vizsgáló munkájában is bírálja a falusi települést. Szerinte e település elhanyagoltságának és széjjelszórtságának jelentékeny szerepe van abban, hogy a parasztság egy alsóbbrendű és zárt társadalmi s művelődési szinten megmerevült. Afalvak elszigetelődésének és a várossal szembeni alulmaradásának az volt az egyik oka, hogy a falvakban parasztság lakott, s a paraszt mindig félve idegenkedett a várostól. Ez az idegenkedés azonban csak zárt és nyugalmi helyzetben levő parasztrend tulajdona. Abban a pillanatban, mihelyt akármilyen tényező kimozdítja a parasztságot tehetetlen nyugalmából, és a nagyobb szabadság irányába viszi, nyomban megragadja a város lehetőségeit, s igyekszik városiassá lenni. A mezőváros, vagyis a tanyásváros megmaradt a parasztság városának. Az itt élő parasztság lényegesen különbözik a falvak parasztjától, hiszen ha olyan lenne, akkor soha nem válhatott volna városi tényezővé.

Mi lesz a mezővárossal — teszi fel Erdei a kérdést. Nem alakul-e át szabályszerű nyugati várossá, mert tanyáiból vidéki falvak keletkeznek, s ezzel azután szétesik a városi—vidéki egységszervezet. Határozott véleménye: a mezővárost nem fenyegeti ilyen veszély, megmarad tehát továbbra is a mezővárosi települési forma. Álláspontját elsősorban a fejlődés tendenciájával védi. Amikor a szegedi bérlőket sikerült elszakítani a várostól és a homokpusztaságba kitelepíteni, örömmel üdvözölték a puszták megszállását, és boldogan vették tudomásul, hogy ezek nem kétlakiak, hanem szabály- szerű pusztaiak. Amikor pedig tanyaközpontokat kaptak a pusztai bérlők, ebben a tényben a település mintaszerű irányítását és gondosságát köszöntötte a tanyaellenes irányzat, s példaként állította minden tanyavidék további fejlesztése elé. Ám, amikor már semmi sem hiányzott volna a tanyaiak elfalusiasodásához, házat vettek Szegeden a megerősödött tanyai bérlők, és sok esetben mellőzték a tanyai központokat, inkább 30 kilométerről Szegedre kocsikáztak be ünnepelni, lakodalmazni avagy meghalni, „íme a tanyarendszer — olvashatjuk a Magyar város-ban —, amit történelmi véletlennek állítottak, mint eleven hagyomány szól bele minden telepítési törekvésbe, és ha csak részben is megvannak a föltételei, már érvényesülni akar minden falvasítási törekvéssel szemben.”

53