Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom
geket csak a barakkban, vagy csak a periférián kaphatnak, átrétegeződésüket Halas lehetőségei visszafogják, s mint tudjuk, a paraszti életforma vonzása a gyár ellen hat. Uralmi típusú szakszerűség jellemzi a vezetést, aminek a technológia, de a népgazdaság elvárása szerint is professzionistának kellene lenni. A kettősségek a passzivitást, a kivárást, a néma szemlélődést kényszerítik uralkodó magatartásformává, ami mögött ott a távlatvesztés, a kiábrándultság, amely a veszteséges gazdálkodás okozta gazdasági, politikai és emberi károkon túl a megoldás lehetőségét adó jövőt is veszélyezteti. Mi hát a DANIELLA-álom? Minden, ami a valóság helyett a valóság illúzióját abszolutizálta és tette uralkodóvá a Kiskunhalasi Kötöttárugyárban, Kiskunhalas városában, Bács-Kiskun megyében, Magyarországon. Halast, a meglehetősen kopott szegénylányt felöltöztették egy valódi ékszerrel, hogy azt képzelje magáról, csinos, és másoknak se régimódi frizuráján, kipörsent arcán akadjon meg a tekintete, hanem a büszkén csillogó ékszeren, amitől nem lett gazdagabb, s amit már nem passzolhat el néhány szükségesebb holmiért, mert viselése idáig is túl sokba került. Mily szerencse is, hogy nem neki. A DANIELLA-álom még azt is jelentheti, hogy mindez történhetett volna máshogy is. Sipos János, a gyár volt igazgatója, aki a Halason székelő járási hivatal vezetőjeként havi nyolcszáz forint megfizetésével büntettetett a DANIELLA-álom alatt megszenvedett veszteséges gazdálkodásért, egy szép tavaszi napon, déltől napszálltáig elmondta az egész életét. A száztizenhét oldalnyi monológ a társadalmi viszonyaink szüntelen maghaladását értékként felfogó álláspont tükrében lehet egy olyan állandósultságú társadalmi-politikai szerep nemzedéki modellje is, amely a társadalmi nyíltság és nyitottság mai állapotaiban „potenciális személyek” esetében még vizsgálhatatlan. E tanulmányban csak arra vállalkozhatok, hogy felvázoljam egy életút szerepköreit, szerepmódosulásait, s mert másként nem lehetséges, kire-kire rábízzam a tanulság levonását. Köszönöm, hogy elmondta az életét. Kisiparos családban született, 1945 után Kiskunhalason tanult vízvezeték-szerelő szakmát; bekapcsolódott a kommunista ifjúsági mozgalomba, az EPOSZ, a MINSZ és a DÉFOSZ aktivistája, különböző tisztségekben agitátor és szervező, majd a Halasi Hírek függetlenített terjesztője, a DISZ megyei bizottságának politikai munkatársa, tagja az MDP-nek, katona, elvégzi a Petőfi politikai tisztképző akadémiát, 1956-ban felavatják, de nem kerül a hadsereg állományába, a városi pártbizottság munkatársa lesz. Az MSZMP megalakulása után városi titkár, majd első titkár, bentlakásos hallgatóként elvégzi 1960—63-ban az MSZMP Politikai Főiskoláját, 1974-ben kinevezik a Kiskunhalasi Kötöttárugyár igazgatójának, s egyúttal párttisztségéből felmentik; 1978 decemberében felmentik az igazgatói posztról és kinevezik a kiskunhalasi Járási Hivatal elnökének. „Tizennyolc esztendőt töltöttem el felelős politikai funkcióban. Ezt néhány mondatban értékelni nagyon nehéz, ez a magam részéről még a jövőben fog megtörténni, de tizennyolc év alatt megkérdezi az ember, hogy ezt meddig? Meddig bírja energiával, ambícióval, hozzáértéssel, felkészültséggel? Egy ilyen időszakban éppen egy nagyüzem telepítését szorgalmaztuk, kiemelt állami beruházásnak ígérkezett, s a mi alternatívánk a jobbak közé tartozott. A hetvenhárom-hetvennégyes évre tehető, amikor a Pamutnyomóipari Vállalatnak egy nyolcszázgépes szövődé építése megakadt, azért mert megfelelő anyagi alapok nem voltak biztosítva. Erre az időszakra esett két egyedi nagy- beruházás kidolgozása a Könnyűipari Minisztériumban, s mi az egyiket megpályáztuk, úgy tekintve az abbamaradt csarnokot, mint a kabátnak a gombját. A munkaerőhelyzetet úgy ítéltük meg a megyei vezetéssel egyetértésben, hogy a feltételek adottak, annak meg tudunk felelni. így indult el a kötöttárugyár Halasra telepítésének tervezése, akkor 36
