Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom
1500 fős létszámmal, ötszázmilliós termeléssel, mint egyedi nagyberuházás. Ebben az időben a megyei pártvezetés elbeszélgetett velem, tekintettel arra, hogy a végzett munkámmal meg vannak elégedve; olyan javaslatot tennének, amely az eddigi munkám elismerését is jelzi: ezt a nagyberuházást kellene végigcsinálnom, mint vezetőnek. A megyei pártvezetés ezt megkonzultálta a Könnyűipari Minisztériummal, ezzel személy szerint én is egyetértettem, s így kaptam 1974. december 1-én a megbízást arra, hogy a beruházást vigyem végig. Már akkor közölték, hogy most ez a javaslat, de hogy meddig és hogyan, az egy későbbi dolog, erre még visszatérünk. Összejöttek az érvek, hogy helyismeret, vezetői szinten iparfejlesztési tapasztalat — igaz, textilipari vezetői tapasztalat nem lévén — mégis összegészében úgy értékelték, hogy ezt én nyugodtan vállalhatom, s minden valószínűség szerint jól végig tudom csinálni. Rendkívül nagy igyekezettel fogtam ehhez a szerteágazó, bonyolult munkához, ami együttesen a beruházás, betanítás és közben a termelés is, s hogy ez a rangsor mikor cserélődik fel, azt meghatározni nagyon nehéz egy beruházási hévben, még a felsőbb szervek okos segítségével is. Zöldmezős beruházást egy pusztán építeni? — még a Könnyűipari Minisztérium sem sokat hozott így létre; nem volt ott sem gyakorlati tapasztalat. Új volt nekem is, a munkatársaimnak is, a minisztériumnak is. A legnehezebb a termelés gazdaságosságát biztosítani, de az majd ki fog derülni, hogy a termelésben hol történt hiba. Az elismert minisztériumi szinten is, hogy nem itt a vezetésben, az irányításban volt a hiba. A vita azon volt, hogy lehet-e nagyberuházást saját erőből finanszírozni, vagy csak a népgazdaság terhére? Hogy százból mennyi a saját rész, én azt vallom, semmi esetre sem a nagyobbik, ugyanis a szabályozók nem teszik lehetővé, hogy a felvett állami kölcsönt tíz év alatt vissza lehessen fizetni. A termékváltások, alapanyagváltások miatt itt sokkal kisebb a nyereség, mint mondjuk egy bútorgyárnál, vagy más könnyűipari üzemben. A kis nyereséggel és az elvonásokkal együtt egy könnyűipari üzem is leadja a magáét az államnak; ráadásul egy kétszáz forinttal kimenő pulóver az üzletben 400—450 forint. A beruházás költsége tulajdonképpen ebben is megtérül, de még abban is, hogy az a fonal, amit nyugatról behoztak, s én megveszem, különbözetet fizetek érte az államnak. Namost, nálam a funkcióváltás. A megyei pártbizottság a beruházás befejezésével szóvá tette, milyen elképzeléseim vannak, milyen ambícióval tudom ezt csinálni, s ha nincs ellene kifogásom, állami vagy pártvonalon dolgoznék tovább. A beruházás befejeződött, dicséretes módon: nekem elismerés jár azért, s a megyei pártbizottság ülésén az én munkám szép szavakkal el is ismerték. Állami, vagy pártvonalon dolgozom tovább — úgy ítélték meg, hogy a minisztérium szakmailag nem úgy segítette a vállalatnak a kibontakozását, mint lehetett volna. De vannak fiatalok és öregek, az öregek meg azt mondják, mért menjek én el nyugdíj előtt Halasra segíteni? Jöttek emberek, de a közvetlen termelésirányításhoz magas szinten értő nem akadt. Fiatalok jöttek, megbíztak azok közül valakit, mert más lehetőség nem volt, de ez még nem oldott meg semmit, mert nem lehet itt betanulni!? Megmondtam a miniszterhelyettesnek is, hogy én vízvezeték-szerelő vagyok, nagy vezetői és politikai tapasztalatokkal, s ezt tanulhatnak tőlem a fiatalok, de szakmát nem. Szeretném hangsúlyozni, ha a megyei pártbizottság nem teszi szóvá, én nem mentem volna azzal, hogy nekem gondjaim vannak és segítsenek. Mentem én, de abban, amiben kellett, de azzal, hogy én ezt befejeztem, kérek másik munkakört, biztos nem mondtam volna, mert nem vált lehetetlenné a helyzetem. Attól a miniszterhelyettestől való elköszönésem, akihez tartoztam, igazolja, hogy nem ilyen elköszönésről van szó. Azon az elbeszélgetésen nekem percek alatt át kellett gondolni mindent. Akkor még negyvenhat éves voltam, s ha váltani kell, az még most megy, később nem nagyon, mert bekövetkezik az az életkor, amikor már a váltást nagyon meg kell gondolni, vagy nem is szabad. Nagyon gyorsan rövidre zártam ezt 37
