Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom
„nagyon fogy a türelem”. Lépjenek fel követelésekkel a pazarlás ellen, akár szüntessék be a munkát — érveltem, s jogosan kinevettek. A DANIELLA-álomnak van még egy forráspontja, amelyre a magyar sajtóból lehet visszakövetkeztetni. A politika intézményeinek viszonya a gyár valóságához, a deklarált célokhoz és értékekhez, a sajtón mint a politika eszközén keresztül — hiszem — részben feltárható volt. A közvélemény orientálásának kényszere a kötöttárugyár elé tűzött célokhoz mint a propagandafeladata, és maga a valóság és viszonyai olyannyira elváltak, majd szembefordultak, hogy a helyi (regionális) érdekköré' sajtó primitív manipulációját (az elképzelés-elvárás feltüntetése valóságnak) állapíthattam meg. Mielőtt viszont a kötöttárugyár sajtópropagandájának rövid elemzésébe fognék, etikailag le kell szögeznem: évtizedig tartó hírlapíróskodásom kudarcai után sem alkalmat keresek a pálya lejáratására. Ellenkezőleg! A szakma felelősségére apellálok, az ön- és valóságismeret kiteljesítésében, a közvélemény formálásában betöltött szerepe mia*t: „A szabad sajtó egy nép kíméletlen gyónása önmaga előtt, és tudvalévőén a vallomás ereje megváltó. A szabad sajtó az a szellemi tükör, amelyben egy nép megpillantja önmagát, és önszemlélet a bölcsesség első feltétele.” Ennek a marxi követelménynek való megfelelés igényszint is: tisztességgel csakis ezen az alapon mondhatom el, amit el kell mondanom. Közismert, hogy egy gyár fölépülésétől addig, hogy teljes kapacitással, gazdaságosan termel, megszaporodnak az elképzelések és a gyakorlat közötti ellentmondások. Egyes viszonylatokban elmélyülnek. Konfliktushelyzetek állnak elő, konfliktusok rendezik újra az érdekelemeket, s ha ezt a természetes „mozgást” mesterségesen visszafogják, lebénul a fejlődés, lehetetlen a korrekció, legelőbb az intenzitás elemei satnyulnak el. Nem az lesz a puding próbája, hogy megeszik, hanem a puding maga, s vele a szervíro- zás. Jól felfogott gazdasági és politikai érdekeink azt követelték volna, hogy a termelés kibontakozásával együttjáró ellentmondások, megszaporodó konfliktusok, a maguk súlya és jelentősége szerint kapjanak nyilvánosságot: ne kizárólag a biztonságra törekvés érvényesüljön, s főként ne mindenáron! (A baj, amiről nem beszélünk, nincs is?) A regionális érdekkörbe tartozó sajtó például ezzel ellentétesen viselkedett 1974—78 között. A valóságban: mélyülő ellentmondások, felszaporodó problémák, feloldatlan konfliktusok. A sajtóban: felszíni informálás, konfliktusmentesség. A tartalomelemzés a regionális érdekkörű sajtó 58 hírlapi közlésére (műfajilag: riport, elemző cikk, színes tudósítás, kommentár) vonatkozik. Négy év alatt mindössze három cikkben öt problémát vetettek föl, sorrendben a következőket: a létszám és a munkaerő kvalifikáltságának, a dolgozók utaztatásának, a termékek minőségének és a tervbeli lemaradásnak a problémáját. Az agitálás, propagálás és szervezés természetes feladatához az öt probléma egyikében sem közelítettek elemző módon. A sajtó itt a puszta közlésnél többre nem vállalkozott. „Van még szabad munkaerő, csak nehezen aktivizálódik.” Ennek már ellentmondó, ahol azt írták, bőségben van szabad munkaerő, a gyár: „1400—1500 embernek biztos keresetet nyújtó.” Utána már megint az, hogy a legnagyobb gond a megfelelő létszámú munkásgárda, ezért hazai és külföldi szervezőintézeteket bíztak meg annak a kidolgozásával, hogy a gyár 1000 fővel is teljesíthesse tervét. (Már szó sincs arról, hogy az volt a telepítés döntő szempontja: bőségben van szabad munkaerő. A közlések hangsúlyát még így is a leg-ek és a legesleg-ek, kimondottan a reklámelemek adják.) Az első problémafelvető sajtóközlés minden átmenet nélkül arról számol be, hogy Halas ipari üzemei közül a lemaradás a kötöttárugyárban volt a legtetemesebb; érték33
