Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom
hat a dolgozókra, s nem tudom, hogy velük meddig lehet játszadozni? Pláne, ha a kapu előtt nem tülekednek munkáért! Sindely László főtechnológus nemzedéktársam, azok közé a fiatal szakemberek közé tartozik akik hallatlan szorgalommal magas szinten alkotó tudásra tettek szert, s teremtő szándékuk maradéktalan kiélésére a megszokottság korlátáival, a konfliktusmentességgel, a kockázatmentességgel, a csitítással, lehalkítással, s néhány tragikus esetben a kikapcsolással válaszoltak viszonyaink. A vágyakat mardosó viszonyok és a viszonyok meghaladásának belső kényszere — két végén meggyújtott gyertya — mivé alakítja a nemzedék legjobb elméit, akik a hatvanas évek végétől a demagógiával szemben először mutatták fel a kérdezés és a kételkedés jogát, akik egy önmagával megdicsőült nemzedékkel szemben érvényesítették a természetes kritika és a kritikai racionalizmus jogát?. .. — Ez a gyár egy hétköznapi taposómalom, húsdaráló, itt az a lényeg, hogy valakinek mekkora szája van, milyen a vezetési stílusa, s nem az, hogy szakember, vagy nem szakám bér. (...) Bennem semmiféle nagyravágyás nincs már, nem áll az utamba senki, de ez nem azt jelenti, másnak nem lehet problémája. Én az egyetem elvégzése után három évig konstruktőrként dolgoztam az NDK-ban. Hazaköltöztem, családi okok miatt Szegeden maradtam, onnan vittek el Gyulára, ahol főmérnök voltam. Egyszer jött az itteni igazgató és ajánlott egy kisebb felelősséggel járó állást, változatlan fizetéssel, meg Szegedhez is közelebb kerülhettem — édesanyám ott él — és hozzá tanácsi lakást. Ez volt a legdöntőbb, hogy jöttem, s ez volt az egyetlen, amivel átvertek, mert miután fölégettünk magunk mögött mindent — én és még húsz társam — alá kellett írnunk, hogy ez bizony vállalati bérlakás és öt éven belül, ha valaki elmegy, le kell adnia a kulcsot. Többen eladták a saját lakásukat, aztán belecsöppentek egy ilyen kényszerhelyzetbe. A gyárról és önmagáról: — A jelenlegi géppark a terv és a mostani termelés sokszorosára képes, reális az évi 2,5 millió darab, de ennek csak töredéke megy ki. Nevetséges, hogy nagy teljesítményű gépekhez nem vehetek egy csavarkulcsot, alapvető, filléres -dolgokat. Itt van ez a darab, én reszelgettem, mert nincs belőle a vállalatnál. A téemká- sok például a saját reszelőikkel dolgoznak; fúrókat hoznak be, ha kell. Ez van. Én is otthonról hozom a reszelőt, satupad az van és csinálom amit kell. Azt a reszelőt a vállalat is meg tudná venni, de milyen pénzből? Erre nincs, mert veszteséges a gazdálkodás. Örülnek a téemkások, ha zsebből adok nekik egy fúrót, mert akkor tudnak dolgozni, különben elmennek inkább. Egy filléres nyugati alkatrészt nem lehet megvenni, hanem húsz-harminc órás munkával kell megcsináltatni, hogy a gép termelni tudjon. Van, amikor magam csinálok meg nagyobb dolgokat is csak azért, hogy ne kelljen órákon keresztül engedélyekért szaladgálnom. Máshogy nem lehet érvényesülni, mert ilyen maga a szféra. Itt új módszerek bevezetésére nincs igény, egy újításom tapasztalatai is ezt igazolják. A vezető egy újításban anyagilag nem érdekelt. Azt mondják: itt egy gyár a világ legmodernebb gépeivel, akkor mit akar újítani egy halasi paraszt? Erről van szó! Aki az újítást bevezettethetné, egy lyukas garast sem kap érte és ezért nem is foglalkozik a témával. De most ne apellálj nekem a szocialista öntudattal, ugyanis, ha sikerült, akkor nem fúrják a főnököt, de ha nem, akkor nagyon. Inkább nem kockáztat, s ezért nem lehet senkit elítélni. Pedig ebben az országban olyan hatalmasak a szellemi tartalékok, hogy a termelés ugrásszerűen megnövekedhetne: a követelményszint az egyetemeken olyan magas, hogy azt az ipar nem is igényli, mert a gyakorlatban úgysem produkálható. Az egyetemekről kikerülő emberek meg nem alkalmasak a hagyományos, bürokratikus vezetésre, mert adnimisztratív és más hasonló ügyekkel nem tudnak megbirkózni. így aztán egy öregebb rókát kapnak be vezetőnek, aki mást se tud. A mai fiatal szakemberek így aztán csak az elemző, szerkesztő és koordináló feladatokra alkalma31
