Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom

— Van egy felsőszintű irányítás és a középszinten minden megakad, elsikkad. A felső utasítások nem jutnak el a munkahelyig. A középvezetők nem értik meg a felső utasításokat, nincs bennük marketing-szemlélet. Összjáték kellene, hogy olyan termékeket lehessen gyártani, ami a piac igényeinek azonnal megfelel. Ez — sajnos — hiányzik.

— A másik: nem azoknak van hatalmuk, akiknek kellene, hogy legyen. Inkább azoknak a kezében összpontosul, akik „mozognak”, mint azoknak, akik tudnak. Az előbbiek nagyon tudják „szervezni” a tevékenységüket. Egy hasonlattal: az egyik macska állandóan hajtja magát, hogy a házból tényleg kipusztítsa az egereket, a másik szép, kifényesedett szőrrel fog egy egeret és azt minden főnöknek körülhordozza, hogy itt egy egér. Jobban reprezentál a minimummal, mint a másik a maximummal. Azok meg, akik állandóan be vannak fogva a melóba, így nem jutnak előre.

Talán nem untatja az olvasót, ha beszélgetésünket tovább idézem, bár más témaköröket érintő kitételei is vannak:

— A fiatalok sokkal őszintébbek, másrészt nyersebbek, de ezt szívesen elviselem azért, mert őszinték. De ez sok idősebb szakinak nem tetszik ám! Egy-két fiatal meg is itta ennek a levét, műszaki területen. Beszéljünk őszintén, megmondom a nevüket: itt van a Sindely Laci és a Bálint Mihály. Igen. Az, aki szakmailag kevésbé ért a dolgokhoz, kénytelen lakájként érvényesülni, aki szakmailag jó, nyugodtan pofázhatna, de ezt nem tudják elviselni. Ennek a magatartásnak itt múltja van, erre itt lehetőség volt. Az új igazgató ugyan másmilyen ember, de ilyesmikkel még nem tud foglalkozni, csak az értékesítéssel, mert a szükséges kétmillió helyett egymilliónál többet még nem adtunk el, s fél kapacitással drága, teljesen ráfizetéses minden termékünk. Visszatérve az ellentétre: az uram-bátyám lakájok nem hajtják ám végre az utasításokat, csak bírálják. A műszaki típus viszont végrehajtja, de azt látja, hogy a kibicek érvényesülnek, s erről nem szóltak sem párttaggyűlésen, sem szakszervezetin, mert a retorziók miatt félnek kimondani a véleményüket. Ezért nem merik az igazgatónak sem megmondani. Ha véletlenül felelősségre vonják a középvezetőt, megint csak baj van, mert visszaüt. Mindaddig ez így lesz, amíg a dolgokat a helyére nem teszik. Az igazgató világosan látja, hogy ez nincs rendben, azt viszont nem teheti meg, hogy gyökeres változásokat hozó intézkedéseket tegyen és azonnal.

Jéga Szabó László párttitkár:

— Tény, az előző igazgató nem volt vállalati vénájú ember, inkább elvi síkon mozgott, s eszerint próbálta érvényben tartani a vállalati hierarchiát. A műszaki vonal viszont látott már vállalatot, kötőüzemet. Ők tényleg összedugták a fejüket és ebben- abban megállapodtak, ami polarizációt eredményezett, mert a kiadott intézkedéseket is kritizálták és morogtak.

Számtalan, kabaréba illő történetet és anekdotát gyűjthettem össze arról, hogy bizonyos szakmai érvelések esetében a teljesen naiv igazgató mindent.de még annak az ellenkezőjét is hittel elfogadta, hisz mi mást tehetett volna. A kényszerű lojalitás langy- melegében aztán a szakszerűségi és nemzedéki alapokon szerveződött csoportok klikk-szelleme fölerősödött:

— Egészen laikusok elemzéseket végeztek, s akkor szintetizálva meghozták a döntést. Ha nem felelt meg a valóságnak, akkor is végre kellett hajtani az utasításokat. A műszakiak erre elhallgattak, mert mit csinálhattak volna?

Más: — A korábbi igazgató olyan bizalmi kört alakított ki maga körül, akik szintén nem szakemberek voltak. A műszakiakat nem tudta maga mellé állítani. No, a valóságban az a helyzet, hogy mindkettő vonal szakszerűnek nevezi ám magát és a másikat szakszerűtlennek, éppen ezért kellene egy központi szakszerű szemlélet, mert csak ez számolhatja fel a kettősséget. Nekem az a legnagyobb dilemmám, hogy a kettősség ki30