Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom

Mondanom sem kell, hogy minden ilyen témát azonnal a vezetéshez kapcsoltak. „Nem tűri a hatalom, majd meglátod!” „Megszerveznek neked mindent, úgy ahogy ők akarják, mert már azt is tudják, amit holnap gondolsz.” Jósoltak is: „Kapsz egy-két pulóvert és befogod a szádat, megírod, hogy minden szép volt, minden jó volt.” Mások udvariasan érdeklődtek, kiktől, honnan, mekkora összeget zsebeltünk be azért, hogy erről a porfészekről írunk. Éppen erről! „Be ne magyarázd, hogy azért húsz fillért is fizetnek, hogy nem őket magasztaljátok.”

Minden szociográfus számára értékes reagálás ez, függetlenül attól, hogy mekkora torzítással tükrözi a helyi hierarchia állapotát. Már az is sokat mond, ha ilyesmit meg- vall egy ember, még többet, ha emellett érvel, a maga szemszögéből indokol, példákat sorol. Mire juthatok a politika mindmáig elkerített, s legkülönbözőbb tiltó táblákkal ellátott személyekhez fűződő érdekkertjeinek közelében? — kérdeztem magamtól,, amikor nem vitatkozhatok Pap Zsolt Mire jó a szociológia című tanulmányának egyik vaskos megállapításával, amiben a szociológia elmúlt fél évszázadának történetéről azt mondja, hogy a célokat kivitelező társadalompolitikai döntések is egyre inkább kiszorulnak a szociológiai vizsgálódás illetékességi köréből, mert a demokratikus közösségformák kiürülésével, beszűkülésével az ő szerepük átkerült „egy hallatlanul kiterjedt és bonyolultan szervezett szakapparátus kompetenciájába.” Amennyiben a tudomány nem boldogul, a leíró feltárás igen? A lehetséges kompromisszum: jelenségek utalhatnak a lényegre, részek az egészre.

Lehetetlenség volt hát nem megkísérelnem, hogy legalább a számomra elérhető szintig leírhassam a DANIELLA-álommal fungáló szakapparátus viszonyainak néhány tulajdonságát és felismerhető minőségét. Ebben nem hagytak nyugodni a vezetés és a szakirányítás viszonyát jellemző vélekedések. Határozottabb lehetnék, ha a párt- szervezetek alulról fölfelé küldött információs jelentéseit áttanulmányozhattam volna, de azok mint tudjuk, nyilvánosság számára hétpecsétes titkok, tartalmát a páncél- szekrények kulcsát őrző néhány személy ismerheti csak. Sajnos, „Szigorúan nyilvános” jelzésű bizalmas jelentések nem íródnak még sehol a világon. Szembe kell nézni azzal, hogy személyek hatalma — mint olyan — a titkok hatalma is. Akik felett gyakorolják, azért még mondják a magukét:

„Sógor, koma, jóbarátoké a hatalom.”

„Nem tűrték meg a szakembereket.”

„A mostani igazgató két helyen igazgat — Békéscsabán és itt — így a klikkek irányítanak.”

„Az az első, hogy egy szakembert lehetetlenné tesznek, s ha nem tud belenyugodni, elüldözik.”

Negyven lakást biztosított a város azoknak a szakembereknek, akik Halasra költöztek, mert nélkülük egyetlen hurkot sem tudtak volna megkötni a gépek. Mindannyian ugyanazokban a lépcsőházakban kaptak lakást és „elszeparálódtak”. Nagy ivászatok voltak, nagy hejehuják. „Ők a janik, mi a kis buták” — vélekedtek a helybeliek—.. „Ez már nem így van, legfeljebb még mindig fölhánytorgatják” — mondták mások. Egy tragikusabb alkatú szakember így fordította saját helyzetükre az ismerős szindrómát: „Két út áll előttünk; az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.”

Egy, gyarmati típusú ipartelepítésre jellemző fejtegetés magától a személyzeti vezetőtől : „Ennek az iparágnak ezen a környéken előzménye nincs, hozzáértők nem voltak és ez közismertté vált. Kezdetben az járta, ide azért érdemes eljönni, mert akkor is fizetnek, ha nem dolgoznak semmit. Alig-alig volt munka. Még hetvenhatban is a jószándékot fizettük.” A felkínált lakáson kívül minden bizonnyal az volt a legnagyobb vonzerő, hogy alkalmatlanság szerint is lehet érvényesülni.

2 T