Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom
KÖTŐDÉS ÉS TÁVOLODÁS Egy ifjúsági lap riportere persze az álomszép mintapulóverek és a munkaerő-toborzás iránt érzett ügybuzgalmában ország-világnak elzengte a Halasi Csodát. Szuper- modern, lyukkártya-vezérlésű gépek mellett bőszoknyás, népviseletbe öltözött lányok és asszonyok termelnek világszínvonalon. Az NDK televíziójának stábja nyomban a helyszínre sietett filmre venni, de hiába követelt a rendező bőszoknyás, lehetőleg kalocsai népviseletbe, vagy halasi csipkébe öltözött lányokat, asszonyokat, csak farmernadrágos, mindig három-négy évvel azelőtti divatba öltözött lányokat és fáradt, egykedvű, konfekcióruhás anyukákat láthattak a kamera keresőjében. Csalódásuknak olyannyira hangot adtak, hogy az még a párt- bizottságra is fölhallott. Hasonló torzítások ismeretében kézenfekvő a kérdés: kiknek érdeke a valóság tudása és tudatosítása helyett az illúziók fel korbácsolása, az álomkór terjesztése, éppen egy kiemelt fontosságú állami beruházás körül? Lehet, s én magam nem győződhettem meg az ellenkezőjéről, azoknak az érdeke, akik a tanyai Rózsikban, Julcsákban, a környező falvak Marcsáiban, Böskéiben, vagy a kiskunhalasi Andreákban és Majákban — egy jelentésben olvastam — „munkaerőanyagot” látnak, s akiket ha beültetnek egy csicsásán csattogó csodagép mellé a légkondicionált terembe, akkor már annyira boldogok lesznek, hogy többszörös világszínvonalon termelnek, s majd fehér Zsigulin jönnek értük, hogy átói-cettig berendezett, olcsóbérű lakásban családot alapítsanak? ... Egyrészt a lehetőségeim, másrészt az általam választott téma keretein is túli, hogy feltárhassam és elemezhessem a hatvanas évek végétől a magyar könnyűipar rekonstrukcióját meghatározó ipartelepítési koncepciókat általában, s magát a Kiskunhalasi Kötöttárugyár telepítéspolitikai döntéseit. Ezt részben megtette Moldova György. A kép hiteles, a háttérben rózsaszín keveredik piszkosszürkékkel. így, a gyár felépülésének a története is csak abban az értelemben kap hangsúlyt, ha időbeliség nélkül a viszonyokra erőszakolt illúziók összefüggései nem, vagy csak nehezen lennének érthetők. Fekete Dezső kiváló főkönyvtáros jóvoltából feldolgozott cikkgyűjtemény és más dokumentumok tárházat kínáltak az elképzelések, de még inkább a képzelgések fölkutatásához. Itt bukkantam arra, hogy Nyúl Mária 3/10 osztályos kötő-hurkoló tanuló találkozása a munkával hogyan is esett meg? így: „Az év mindjárt meglepetéssel kezdődött, ugyanis, először a Pamutnyomó Vállalatnál kellett dolgoznunk, mert a gyárunknak akkor még csak váza állt. (...) Új és idegen volt minden, de nagyon tetszett. Talán a nagy zaj és a por volt kissé visszataszító, de egy idő után azt is megszoktuk. (. ..) Annak ellenére, hogy nem a szakmában dolgoztam, jó volt. Nagy élvezet volt számomra, hogy felnőtt munkásokkal versenyezhetek.” Ezután arról az időszakról írt, amikor már elkészült a gyár tanműhelye, s a gyakorlati képzés ott folytatódott. „Szinte gyerekes örömmel meséltem szüleimnek, hogy milyen is egy kötőgép. (. . .) A sok öröm csúcspontja az volt, amikor elkészült az első munkadarabom. Ekkor jöttem rá, hogy milyen szép is az a munka, amit életem nagy céljául választottam. Működhet a fantáziám, ahogy tetszik. (...) Oktatónk közölte, mindenki köthet magának, amit akar, és azt megveheti. Amire az enyém a boltba került, addigra eltűnt, nem találták meg. (...) Ez lett volna az egyetlen pulóver, amit tetszésem szerint köthettem volna. (...) Nekem csak az a feladatom, hogy bevegyem a kész lapot” — fejezte be a városi KISZ-bizottság pályázatára írt dolgozatát Nyúl Mária. 19
