Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - A Szovjetunió kisebb népeinek irodalmából, folklórjából - Suki Mária: Legendák a nartokról (Oszét népi eposz)
a kyklopsz barlangjában, a túlvilági utazások, a harc a nart családok és egyes hősök között, valamint az égiekkel. A hagyomány szerint a nartok őse Uarhag volt, akinek fiúikrei születtek: Ahsar és Ahsartag. Bár az ikermotívum szintén elterjedt mitológiai jelenség, mint Abajev írja, a nart ikrekről szóló legendákat leginkább az itáliai Romulus és Remus-mítosszal roko- níthatjuk. Uarhag neve ugyanis az óiráni eredetű vrka-farkas szóból származik, ami a totemisztikus jellegre mutat. Ahsar és Ahsartag neve viszont mint Romulusé és Remusé, egymás deminutiv változatai7. Haláluk ugyan tulajdonképpen öngyilkosság, de ez egymás hibájából, pontosabban Ahsartag féltékenységéből következik be. Anyai ágon a nartok Ahsartag feleségétől, a vízi istenség, Donbettyr lányától, a szépséges Dzerasszától származnak. A két fiútestvér tehát az első nemzedék, az ő utódaik a legjelentősebb hősök, Uryzsmag, Satana, Hamyc, Szoszlan, Batradz, akiknek útját két nemzedéken követhetjük végig. A másik két nart család, a Borata és az Alagata semmilyen vonatkozásban nem ér fel Ahsartagéval. A Nart-eposzt különleges hely illeti meg a világ népeinek eposza között, mert központi alakja asszony: Satana, Dzerassza és Uasztyrdzsi isten leánya, mintegy az első igazi emberi asszony. Mindegyik kaukázusi változatban szerepel ez a hatalmas, ragyogó és ellentmondásos alak, ötvözve a matriarchátustól a korai civilizációig ívelő történelmi korszak különböző sajátosságait. Legerőteljesebben megrajzolt vonásaiban mégis a mitológiai ihletésű ősanya-képzet az uralkodó, hiszen Satana részt vesz mindegyik nart életében, és így körülötte szerveződik az epikus ciklizáció. Nemcsak jó felesége Uryzsmagnak, a legöregebb nartnak, Dzerassza és Ahsartag fiának, nemcsak az ifjakat hőstettre előkészítő szerető és aggódó anya, hanem az egész nart társadalom irányítója. Mindenről tud, ami a nart világban történik, tanácsaival mindig segít a bajba jutottakon, a bőséges időkből megőrzött készleteivel ő menti meg a nartokat a szűkös esztendőben. Vendégszeretete közmondásos: „A mi gazdasszonyunk Satana” (Nae ’fszin Satana) — így dicséri a mai őszét a jó háziasszonyt. Ugyanakkor varázslói képességei is vannak: át tud változni kedve szerint öregasszonnyá, vagy csábító fiatallá, és bensőséges kapcsolatban van az istenekkel, akik mindig meghallgatják imáját. Uryzsmag, a legöregebb nart méltó párja feleségének és féltestvérének, Satanának. Bátor, találékony, bölcs nevelője a nart ifjaknak. Ők ketten a nart társadalom legkülönb férfia és asszonya, ahogyan az Uryzsmag és a félszemű óriás című elbeszélés mondja. Mint Abajev írja, a róluk szóló legendák a teogóniai, antropogóniai és etnogóniai mítoszok világába vezetnek bennünket8, a képzeletnek abba a birodalmába, amelyben az istenek jókedvükben, vagy éppen unalmukban megalkották az első földi emberpárt, itt történetesen Satanát és Uryzsmagot. A harmadik nemzedékhez tartozó Szoszlan kiemelkedő hős nemcsak az őszét, hanem a többi változatban is. Az abházok eposza például szinte kizárólag az ő tetteit beszéli el. Alakja olyan népszerű, hogy Digóriában köveket mutatnak, amelyeken ő ült, sőt a szivárványt Szoszlan íjának nevezik, mint a perzsában Rusztem íjának9. G. Dumézil bizonyítja, hogy Szoszlan a naphős tulajdonságaival rendelkezik: kőből születik, mint a perzsa napisten, Mithrász, a Nap lányát veszi feleségül, a harcokban dél körül győz, stb. A skandináv Baldr napistenség sorsával állítja párhuzamba Szoszlánnak, a pogány naphősnek az új, keresztényiesített istennek, Balszagnak a halálthozó kerekével való harcát. A párhuzamot megerősíti a nartok rossz szellemének, Syrdonnak és skandináv, valamint ír alteregóinak, Lokinak és Bricriunak az összevetésével, akik szintén vétkesek a naphősök halálában10. Korszakváltást, a régi és az új napisten harcát véli itt felfedezni mind Dumézil, mind Abajev. ’• Szkifo-evropejszkie izoglosszü, Moszkva, 1965. e ’9' V. I. Abajev: Szkazanija o nartah, Moszkva, 1978. 53
