Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - A Szovjetunió kisebb népeinek irodalmából, folklórjából - Suki Mária: Legendák a nartokról (Oszét népi eposz)
Az ő őseik eredetét, régmúltját, örömeit, harcait és pusztulását beszéli el az eposz a mitológia nyelvén. A hősöket, illetve a népet jelölő nart elnevezés Abajev szófejtése szerint a mongol nar-nap szóból származik (a mongolokkal való együttélés emlékeként), és az őszét többes száma-e jelével, amit családnévképzésre is használnak, jelentése a Nap gyermekei, utódai. Milyen társadalomban éltek, és milyenek voltak a Nap gyermekei? A legendák többségében mint pásztorok, vadászok és bátor harcosok állnak előttünk, bár egyik történetben Szoszlánt, a bátor, fiatal nartot az istenek a földművelés eszközeivel ajándékozzák meg, ami a földművelő életforma kezdeteire utal. A törzsinemzetségi társadalom patriarchális képe bontakozik ki az eposzból a matriarchátus bizonyos maradványaival. A nartok társadalmát az öregek iránti végtelen tisztelet erkölcsi törvénye szabályozza és a családi, illetve a nemzetségi szolidaritás. Legfőbb gondjuk ugyanakkor a legjobbnak lenni mindig és mindenben. Szenvedélyesen szeretik a zsákmányszerző kalandozásokat és vadászatot, amelyen kitűnhetnek bátorságukkal. Égnek a vágytól, hogy hősök legyenek — a férfi természetes halála számukra a harcban való halál —, s ezzel együtt megvetik, nem félik a halált. Ez a végletesség jellemzi őket a szabad, békés és bőséges időkben is, amikor teljes odaadással hódolnak az élet viharos örömeinek: óriási lakomákat rendeznek, amelyeken szertartás az evés-ivás, és csúcspontjuk a versenyben űzött virtuóz tánc. A Játékok terén pedig harci játékokban mérik össze erejüket, s ha a legerősebb hős nem talál magánál erősebbet, útnak indul más országba ilyet keresni. Bőkezűségük, vendégszeretetük már szinte mértéktelenség: amikor ugyanis van miből, nem gondolva a holnappal, mindent felélnek, hiszen mint az egyik legenda mondja: „Az isten a nartokat vidám és gondtalan életre teremtette.” Az egyik utolsó elbeszélés éppen ezt a mértéktelenséget tartja pusztulásuk fő okának, amikor az ideális férfi legfontosabb tulajdonságait így fogalmazza meg: bátorság a harcban, mértékletesség az evésben és ivásban és tisztelet az asszonyok iránt. Életük boldog és hősi korszakában világuk összefonódik az istenek és a természet világával. Az istenek részt vesznek a nagy nart lakomákon, megajándékozzák az embereket, az újszülötteket, és akárcsak más mitológiákban, nekik is vannak kedvenceik közöttük, de a nart hősök is gyakran vendégeskednek az églakóknál. A természettel is értik egymás nyelvét: Szoszlan és az isten viaskodásában például a fák és bokrok nem egyszer sietnek a nart segítségére, kedvenc madaruk pedig, a fecske hírvivő a nartok és az égiek között. Ellenségeik az óriások, akik minden bizonnyal a nehezen legyőzhető természeti erők szimbólumai, valamint az aldarok, azaz a fejedelmek, a szomszéd népeknél már kialakulóban levő civilizáció képviselői. Velük és életük végén istennel vívják pusztulással végződő, de dalokká formálódó harcukat a Nap gyermekei. Az eposz a következő ciklusokban beszéli el a nartok történetét: 1. Uarhag és fiai: Ahsar és Ahsartag (A nartok eredete) 2. Uryzsmag és Satana 3. Szoszlan 4. Syrdon 5. Hamyc és Batradz 6. Acamaz A fő ciklusokon kívül különálló, azokba nem illeszthető kis történetek is találhatók az eposzban, amelyek az idők folyamán elveszíthették a mű egészével való szerves epikai kapcsolatukat. A változatos, csak az őszét folklórban meglevő szüzsék mellett ismerős vándormotívumok is felbukkannak a legendákban, mint például Uryzsmag kalandja *• *• G. Dumézil: Oszetinszkij éposz i mifologija, Moszkva, 1976. 52
