Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Gál Farkas: Kiszorítás

Átszervezés miatt. Ezzel a kunszentmártoni akcióval természetesen nem ért véget az ellenforradalmi erők felszámolása. A tisztogatás egész Szolnok megyében — éppen úgy, mint az országban — még hónapokig tartott. Ládi Andrásra nagy szükség volt ebben a munkában s az 1956. november 4-e után megalakult megyei karhatalomhoz hívták, ahol 1957 május végéig teljesített szolgálatot. Amikor itt leszerelt, megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetést és jelentkezett a munkahelyén, a járási pártbizottságon. Meglehetősen fagyosan, „nem szeretem” módon fogadták s azt kérdezték legelőször, hol volt mostanáig, miért csak most jelentkezik? Ládi egy papírt tett az asztalra: „A Szolnok megyei Karhatalmi Parancsnokság igazolja, hogy Ládi András alhadnagy elvtárs, a megyei karhatalom állományában 1957. május 31-ig volt beosztásban és fegyverrel védte a munkáshatalmat."

— Sajnos, nem tudjuk alkalmazni, átszerveztük a munkát! — hangzott a válasz. Ládi állás, munka nélkül maradt. Kifordult a pártbizottság kapuján és hazament. Otthon kezdte átgondolni a helyzetét és kétségbe esett. Nem értette az átszervezést. Különösen nem, hogy azt éppen az ő rovására hajtották végre. Pedig a képlet világos. Azok szervezték át a munkát, akik néhány hónappal korábban nyíltan megmondták Ládinak, hogy mi bajuk van vele. Ezt Ládi tudta. De Ládiban felvetődött az a kérdés is, hogy volt munkatársai talán mégsem saját hatáskörben cselekedtek. Ez — éppen vele szemben — nagy merészségnek, sőt kifejezetten politikai analfabetizmusnak számított volna. Arra gyanakodott, hogy talán felülről dirigálták a sorsát. E kételyét azonban cáfolta a nemrégiben átvett kitüntetés. De cáfolta-e valóban? Az elismerés talán csak az ellenforradalmi erőkkel való szem beszállást, leverésükben, felszámolásukban történt közreműködést méltányolta. A pártmunka más terület. A kétség azonban ennél a pontnál is felütötte a fejét. Hát más az elméleti és más a gyakorlati elkötelezettség? Lehet ezeket különválasztani? Lehet. Aki jó katona, az nem biztos, hogy egyben jó politikus is. De a hűség — az elvi és a gyakorlati — annyira nem számít, hogy átszervezés címszó alatt munkanélkülit csinálhatnak egy volt pártmunkásból?

Ládi Andrást marták ezek a kérdések. Annyira, hogy két hónapig nem is ocsúdott fel. Csak akkor nézett körül, amikor a kis család végső tartalékait is felélte. Csak akkor ragadott tollat, hogy kéréssel forduljon a Földművelésügyi Minisztériumhoz. Ez a tény önmagában azt is bizonyítja, hogy meddig jutott el következtetéseivel Ládi. Nem a Szolnok megyei pártbizottsághoz, nem is a Központi Bizottsághoz fordult, hanem a minisztériumhoz. Utólag már okosnak tűnhetünk, ha azt mondjuk: hamarabb célt ért volna, pontosabban célhoz ért volna, ha bármelyik pártfórumhoz küldi a levelét. Akkor azonban ő a másik megoldást vélte helyesnek.

Úgy látszik, hogy a minisztériumban még emlékeztek Ládi Andrásra, a vörös diplomás ösztöndíjasra, ugyanakkor bizonytalanok voltak abban, hogy a kérelmező miért maradt kívül — éppen az ellenforradalom után közvetlenül — a pártapparátuson? Ebbe a ködgomolyba inkább nem nyúltak bele, nem kérdeztek rá, s válaszukban se hideg, se meleg ajánlatot küldtek Kunszentmártonba: ha megfelel a Kecskeméti Szőlészeti Kutatóintézet miklóstelepi üzeme, menjen, ott várják.

Túlterhelés. Miklóstelepen kifejezett ellenszenvvel fogadták. De mert a minisztérium ajánlotta, nem merték eltanácsolni.Terület nélküli agronómusi teendőkkel bízták meg, havi 1600 forintos fizetéssel. Kapott egy háromszor-négyméteres „szolgálati lakást”, ahol a kunszentmártoni bútoroknak talán egyharmada fért el. Munkája abból állt, hogy a művelésre kiadott területeken ellenőrizze a metszést, kapálást, permetezést. Úgy érezte magát, mintha a bányában lenne ablakpucoló. Tudta, mert ha nem is szavakkal, tudatták vele, hogy nincs szükség a munkájára. Anyagilag a csőd szélén álltak. Éhezett a Ládi család. Voltak napok, amikor barackot, szőlőt, almát ebédeltek kenyérrel.

39