Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - MŰHELY - Vigh Károly: Az Eötvös Kör és a Sarló
hogy a kassai CSMASZ-kongresszuson „megbukott az egység”, mert az Eötvös Kör és a Táncsics Kör összefogása megakadályozta a jobboldal győzelmét. Egy másik volt sarlós, Duka-Zólyomi Norbert, ugyancsak az Új Szellemben, annak április 15-i számában „A Sarló változásai” c. írásában az Eötvös Körre is célozva, így fogalmaz: „Csak a nemzetközi és az idegen nyelvű ideológiák népfrontjának harcosai szeretnék ma újból felújítani a Sarlót.” A támadást az Eötvös Kör ellen azután maga Szvatkó Pál folytatja a lap május 1-i számában. Miután kijelenti, hogy nem ért egyet a Kör és lapja, a Forrás célkitűzéseivel, amely a jobboldali vezetésű nemzeti egységgel szemben a „független kriticizmus várába akar visszavonulni”, figyelmezteti az Eötvös Kört, hogy a kisebbségi keret „ma nem osztálykeret, hanem népkeret. Aki magyar, helye e népkeretben van .. — mert „a különvélemény ma nemzetgyilkos dolog.” Szvatkó az alábbi tanulságos sarlós példával fejezi be cikkét: „Szeretnék, ha az Eötvös Kör nem kalandozna el a talajtalan űrbe... minek keresnek önálló utakat? Lám a csodált Sarló legjobbjai is visszatérnek a nemzeti egységbe s attól a kis és letűnt csoporttól eltekintve, mely sarlós önállóságát ugyancsak feláldozva beolvadt a kommunista pártba, ma a magyar keret legjobb és legértékesebb élmunkásaiként marsolnak vállvetve a többiekkel.” Szvatkó még egyszer visszatér az Eötvös Körre, amikor a Kört megbélyegző írására néhány helytelenítő levelet kap és azokra válaszol az Új Szellem 1938. június 1-i számában, eképpen: „Az Eötvös Kört megtévesztették a jelszavak és sikerült is visszatartani a jószándékú fiatalokat a közös magyar munkától.” Majd kissé lejjebb így bagatellizálja a csehszlovákiai magyar nacionalista pártok vezető publicistája a fasiszta veszélyt: „... értse meg az Eötvös Kör: az egész fasiszta heccet a magyar egység ellen csak azért találták ki, hogy kompromittálják és gyengítsék a kisebbség átütőerejét.” Nem sokkal később a történelem drámai módon adott igazat a Szvatkó Pálokkal szemben az antifasiszta front helyzetértékelésének. Akkor Szvatkónak is rá kellett döbbennie a budapesti kormánylap főszerkesztői székében, hogy mennyire nem a baloldal találta ki a „fasiszta heccet”, hanem az véres valósággá vált. A jobboldali vezetésű „nemzeti egységgel” szemben is az eötvösköristákat igazolta az idő, akik közül Komjáthy István a Forrás 2. számában joggal mutatott rá arra a tényre, hogy semmiféle „nemzeti egységgel” nem lehet elkendőzni és letagadni „a magyarságon belül lévő szociális-kulturális különbségeket!”. A jobboldali támadásokkal szemben a magyar kommunista és polgári demokratikus sajtó Csehszlovákiában fenntartás nélkül pozitívan értékelte az Eötvös Kör tevékenységét, méltányolva azokat a nehéz körülményeket, amelyek közepette a Kör harcolt célkitűzései valóraváltásáért. A kommunista Magyar Nap-ban Vass László ,,A jövő féltése” címmel a lap 1938. április 29-i számában vezércikket szentel a Kör tevékenységének. Méltatja a Forrás programját a „kegyetlen, válságos időkben”. Egyetértőleg idéz Madarász László programadó cikkéből („Eötvöst vállalni Csehszlovákiában kisebbségi sorsvállalást is jelent”) A programadó cikken kívül Komjáthy István és a második világháborúban mártírköltővé vált Berkó Sándor cikkeivel foglalkozik a szerző, majd felteszi a kérdést: „Mi lesz a sorsa ennek a jószándékú vállalkozásnak? Megmondottuk elébb, a józan, szenvedélymentes hang a mai jelszavas világban nem valami népszerű... Reméljük, hogy a »Forrás« körül csoportosuló ifjúság előre számolt a közönnyel, amely majd igyekszik elnémítani, és a gáncsoskodókkal, akik ma fontra mérik a nemzeti érzést. ..” A Magyar Újság 1938. április 16-i számában Győri Dezső ír az Eötvös Körről és a Forrásról. Győri is helyesli a lap célkitűzéseit, a „független kriticizmust” és amiért a Forrás a jelszavak ellen foglal állást. Azt reméli a szerző az Eötvös Körtől, hogy 67
