Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - MŰHELY - Vigh Károly: Az Eötvös Kör és a Sarló

a múlt tapasztalataival gazdagodva „hivatva lesz a magyar demokratikus és humanista hagyományok legfrissebb szlovenszkói szellemi őrhelyét felépíteni.” Sorra véve a lap első számának cikkeit, így fejezi be Győri Dezső kéthasábos nagy cikkét: „Figyelemmel és érdeklődéssel fogjuk kísérni további útjukat, amely nem lesz könnyű, mert nagyra vállalkoztak.”

A népfrontos szellemű pozsonyi magyar egyetemisták jelentkezése nem kerüli el a Korunk figyelmét sem. Az összmagyar kulturális kérdésekkel foglalkozó tekintélyes kolozsvári folyóirat 1938. évfolyamának 6. számában „A csehszlovákiai magyar ifjúság új folyóirata” címmel a losonci Sándor László ír egyoldalas recenziót.

Melegen méltatja a Forrás első számát. „A lap hangja komoly és színvonalas, az első számban közölt írások legnagyobbrészt értéket képviselnek” — írja. A szerzőnek nem csupán a lapról, de magáról az Eötvös Körről is elismerő a véleménye. Jóleső érzéssel veszi tudomásul „az Eötvös Kör fiataljainak új munkavállalását”. Nyugtalan napok sodrában és társadalmi átalakulások közepette „tisztult látású, demokratikus magatartású, józan és felelős ifjúsági gárdának” minősíti az Eötvös Kört. Mind az egyesülettől, mind pedig a lapjától eredményes szereplést és működést vár.

Kitér a recenzió a Forrás megjelenését kiváltó visszhangra is. Mindenekelőtt megállapítja: „A Forrást a demokrata, haladó szellemű magyarság örömmel és rokon- szenvvel fogadta.” Nem hallgatja el azonban a disszonáns hangokat sem, így az Új Szellem fanyalgását, amelyről joggal vonja le azt a következtetést, hogy Szvatkóék nemtetszése, a haladó eszmék szolgálatát „nemzetgyilkosságnak” minősítő bírálata „a legjobb legitimáció az Eötvös Kör és a Forrás programjának létjogosultságára.”

Gondolom: ennyi elég az Eötvös Körről és lapunkról, a Forrásról annak érzékeltetésére, hogy a magyar progresszió és reakció miképpen értékelte jelentkezésünket, és milyen nehéz körülmények között kellett megvívnunk eszmei harcunkat a jobboldal erősödő nyomása, a nemzeteket egymással szembeállító féktelen nacionalizmus ellen, miközben Pozsonyban 1938 tavaszán már megcsapott bennünket az Anschluss szele és a hitleri német imperializmus újabb ugrásra állt készen. Az eötvös- köristák maroknyi csapata akkor a népfrontos politika jegyében küzdött a fasiszta veszély ellen, kiépítette kapcsolatait a csehszlovákiai és magyarországi progresszióval, a pozsonyi munkásszervezetekkel, a magyar falu népével, a Sarló eszmei örökségének jegyében.

68