Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Vaderna József: Versek (Oresztesz átváltozása, Antigone)
lábukon szarvasbőr bokavédővel álltak a hintó előtt. Ferenc Józsefet észre sevette senki az udvari bál sokadalmában, csak egész picit húzták mosolyra szájukat a szomszéd- asszonyok, hogy ilyen világ is volt arra északabbra, mintha csupán illendőségből bólogattak volna Manyi képeihez. — Ez itt lány, csak valami katonának a ruhájába öltözött — mutatott egy képet az egyik asszony, aztán megfordította: — Fedák Sári! Ki volt az? Manyi nem tudott a kérdésre felelni, s nem hallotta a messziről szóló dallamot a János vitézből, miközben a dátumon is elcsodálkozott — 1904—és aztán csalódottan kötötte össze a lila szalagokat, s tette el két öreg utolsó emlékeit, hogy soha többé ne vegye elő őket. VADERNA JÓZSEF ORESZTESZ ÁTVÁLTOZÁSA Anyám bőrét hogyan tanuljam újra, a mellbimbók tejidéző hártyáit, a bűn hegyoldalát? S a lányok méhét, gyerekem domborulatát? A távolmaradás szenvedély-kéje, vagy a mészárlás vér-dadogása a szabadság? Elektra felbőszít, a kicsinyesség tágulása nem elég Klütaimnesztra szívéig. A dráma nem csacsogás, de arcindulat, leíjazott ordítás, húsba készülődő pillanat, örök elmozdulás az üres térben. (De felér ez a zárójelbe tett késsel, a hétköznapok vakon pörgő élével?) Hiába üresedő gödrök indulata a kórus, Argosz népe tapsol. Hazamenjek? Nélkülem is halál a halál, választásom a bűn el követhetetlensége. Elektra, a nyitvahagyott félelem úgyis ott áll a kútnál, szitkozódik, őrjöng. Pontosabb megérkezés a maradás, a dráma kiterebélyesedik, lelkiismeretté mélyül. . . ANTIGONE Immár a férfiak a nők a temetetlen városban. Théba levegője ég és föld közé rekedt halott és dögmadár. Fehérje bomlik a fogak közt és tisztességtelenség. Ki emeli fel a port? Hazává a földet? Kitakartam a gödröket és kötél árnyéka leng át a nász-szobán. A torzulás mellé csúszom, az üveg-tükör sarokban megtörik a test. Félelem? Megvetés? Édesmindegy. Apám szeme meg-megvakul a hatalomban, a sarjban folytatódik a seb. 9
