Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Bálint B. András: Rábízom magam Istenre
BÁLINT B. ANDRÁS RÁBÍZOM MAGAM ISTENRE (BESZÉLGETÉS VALLÁSOS FIATALOKKAL) „Nem élünk vallásos világban: a termelés legtöbb területe, a dolgozók világa, a kifejezés világa a legjobb akarattal sem nevezhető vallásosnak, a kultúra alkotói messzemenően ateisták, mégpedig a kereszténység utáni kor ateistái. A világ dinamizmusa magával ragadja az embert.A fenti, igazán józan megállapítás korántsem valamely marxista kutató tollából való; egy neves, és a katolikus szellemi életben közismert teológus, Nyíri Tamás professzor egyik tanulmányából másoltam ide. (Világi keresztények. Vigília. 1976/5.) Nem élünk vallásos világban: az egyházak befolyása valamennyi fejlettebb kapitalista és szocialista országban csökken. Hazánkban is. Ez a csökkenés azonban egyáltalán nem nevezhető rohamosnak. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont által 1973-ban végzett reprezentatív felmérés során kereken 9 ezer 20 éven felüli személyt kérdeztek meg: vallásos-e vagy sem. Az interjúalanyok 46 százaléka válaszolt igennel, 46,6 százaléka nemmel; 5,8 százalék nem tudott dönteni, 1,6 százalék pedig nem adott érdemleges feleletet. Mivel a megkérdezettek minden hazai társadalmi osztályt és réteget képviseltek, nagy valószínűséggel hasonló eredményre jutnánk, ha Magyarország valamennyi polgárát rábírnánk a válaszolásra. De természetesen óriási különbség mutatkoznék a különböző korosztályok (például a nyugdíjasok és a fiatalok) vagy a különböző foglalkozási csoportok (így az értelmiségiek és a mezőgazdasági dolgozók) feleletei közt; ebbe azonban most ne menjünk bele. Azt viszont érdemes megemlíteni — mert témánk szempontjából nem közömbös —, hogy egy másik felmérés (Vallásosság, hitközöny, ateizmus? Világosság, 1976/ 8—9.), melynek során 800 budapesti érettségiző diákot és egyetemistát kerestek föl, azt igazolta, hogy a 18—30 év közötti, értelmiségi pályára készülő ifjaknak mindössze 2—5 százaléka hisz minden kétséget kizárólag Isten létezésében és a lélek halhatatlanságában. Ugyanakkor egy 30 százalék körüli kisebbséget rendszeresen foglalkoztatnak a vallás kérdései, számukra problémát jelent a vallás; könnyen lehet, hogy közülük sokan egyszerűen csak nem mertek igennel válaszolni, és az is valószínű, hogy egy részük néhány év múlva határozottan hívőnek fogja vallani magát. A vallásos világnézet tehát napjainkban is komoly hatást gyakorol a fiatalokra, s nemcsak a legifjabb generációra, hanem a kamaszokra, az ifjú felnőttekre is. Ennek egyik bizonyítéka — a kérdőíves-párbeszédes felméréseken kívül — a hitoktatásban résztvevők jelentős száma. A templomi hittantanításon, a bibliaórákon ugyanis nemcsak általános iskolások, hanem gimnazisták, egyetemisták, sőt diplomások is részt vesznek, bár az ő összejöveteleiket már-már nem is volna szabad hittanórának nevezni, hiszen foglalkozásaikon inkább etikai-magatartási kérdésekről folyik a szó, mintsem a katekizmusról, az illető vallás alapvető hittételeiről. Ezekre csak mint szabályra,bevett elvre hivatkoznak. Ahol van elég jelentkező, ott ezeket az idősebb (18—25 éves) fiúkat-lányokat külön csoportokba osztják, elsősorban vallásosságuk intenzitása, iskolai végzettségük, érdeklődési körük szerint. Van olyan — persze nagyobb — egyházkerület Budapesten, ahol 3—4, egyenként 10—15 tagú felnőtt hittankor is működik. Nekem nemrégiben, kicsit a véletlen folytán egy peremkerületi katolikus közösséggel sikerült megismerkednem. A kerület: munkásnegyed, lakóinak 70 százaléka kétkezi 38
