Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Bálint B. András: Rábízom magam Istenre
dolgozó; de a kertvárosi részben, két-, legföljebb háromszobás családi házakban szép számmal élnek tisztviselők, értelmiségiek is. Az említett, kizárólag diákokból és diplomás fiatalokból álló 10 személyes társaság itt, a kertvárosi plébánia sekrestyéjében szokott összejönni hetente egyszer, körülbelül másfél-két órára. Ezenkívül, mivel mindnyájan tagjai a templomi kórusnak, találkoznak a szombati énekórán és a vasárnapi szentmisén is. S olykor, ha idejük engedi, összejárnak a templomon kívül, lévén, hogy zömmel a környéken laknak s viszonylag régóta ismerik egymást. A foglalkozásokat egy fiatalos külsejű és szellemű, középkorú pap vezeti, akinek teológiai doktorátusán kívül tanári képesítése is van. Az órák formája: kötetlen beszélgetés. Tartalma viszont adott: maguk a résztvevők határozzák meg az év elején, miről akarnak szót váltani. A tavalyi és az idei témák között szerepelt a munka és az ember viszonya, a barátság, a szerelem, a házasság és a közösség kérdésköre — mind olyan dolog, ami ebben a korban föltétlenül érdekli a fiatalokat. Amíg mindenki meg nem érkezik, napi gondjaikról csevegnek, tréfálkoznak, mint afféle baráti társaságban szokás. Valóban, leginkább a baráti kör megjelölése illik erre a kis csoportra, amelynek létszáma szinte ideális az imént említett fontos és részben intim témák hangos végiggondolására. Ahhoz, hogy minden kérdésben kialakuljon némi nézetkülönbség, épp elegen vannak — viszont nem túl sokan, tehát a feszültséget helyben föloldják, a fölvetett kérdésre képesek közös feleletet adni. Mert a céljuk végül is ez. A társaság egyik tagja buzgón jegyzi az elhangzottakat, s a végén — a hittanár vezetésével, aki a vitába csak ritkán szól bele — ennek alapján fogalmazzák meg a kompromisszumos, de azért minden véleményt tükröző közös álláspontot. És ugyancsak a közös „nyilatkozatban“ kapnak helyet a témával kapcsolatos irodalmi idézetek is. Ezek túlnyomó többsége egyébként a Bibliából való, esetleg bizonyos szentek írásaiból és imáiból; magam kicsit furcsállottam — s mint kívülálló, szóvá is tettem —, hogy több figyelmet kéne fordítaniuk azokra a világi gondolkodókra, moralistákra és írókra, akik a szóban forgó kérdéssel behatóan foglalkoztak. Például a marxista etika álláspontját, ha vitáznak is vele, ma itt egyszerűen nem lehet megkerülni olyan témák vizsgálatánál, mint a munka, a közösség vagy a család. Őszinte érdeklődésemet őszinte válaszokkal honorálták. Ez, azt hiszem, kiderül az alábbi vallomásokból is. S. Tamás fizika-kémia szakos tanár, egy fővárosi kutatóintézet munkatársa: — Ahogy jön, úgy mondom, az a legegyszerűbb. 25 éves vagyok, most végeztem az egyetemet, 13 éve lakunk a kerületben. Egy hétgyerekes családnak vagyok a legelső fia, édesanyám pedagógus, édesapám jogász, jogtanácsos. Odahaza egyértelműen vallásos nevelést kaptunk, de egyáltalán nem bigott felfogású vallásosságot, hanem ... olyan jellegű nevelést, ami praktikus dolgokban is eligazítást tudott nyújtani. Szóval a család már korán meghatározó szerepet játszott az életemben. És otthon a légkör olyan volt, amiből az derült ki, hogy ez a mi hitünk nem csupán megszokás, hanem ennek tartalma van. Ebbe a társaságba, vagyis ennek az elődjébe 13 évvel ezelőtt, amikor ide költöztünk, kerültem bele, mint hatodik általános iskolás. Tetszett az, hogy nagyok vannak, hogy énekelnek, meg minden, lejártam. Az éneklés mellett volt hitoktatás és gyakorlatilag itt szedett föl az ember olyan alapvető dolgokat, amelyek a hit kérdésében eligazították. Ez az időszak nem okozott túl sok vívódást nekem világnézeti vonalon, mert.. . mivel a környezet abban a gimnáziumban igen kevéssé volt vallásos, ilyenkor az ember dafke megmarad a vallásosság mellett és megpróbál olyan érveket összeszedni, amik hol helytállók, hol nem helytállók. Mindenesetre nem volt megingás bennem ebben az időszakban. Ellenben mikor elkerültem idehazulról 6 éve, először katona voltam 11 hónapig, aztán az 5 év egyetem alatt igencsak volt időm gondolkozni azon, hogy mit miért 39
