Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Botladozó életrajzok
— Csak jót mondhatok róla. Törekvő, szorgalmas cigányfiú. Nagyon tiszteli az apját, amiért felnevelte őtet, akármilyen nehéz is volt a soruk. Kőműves lesz belőle, de hisz abban, hogy egyszer zenész lesz: rendületlenül tanul. Beiratkozott egy gitáriskolába, komolyan veszi, ugyanakkor munkáját is kötelességtudóan végzi. Őt nem féltem. Meg fogja állni helyét az életben. * ,,H. Sándornak hivnak. Elég hosszú idő telt bele, hogy én ipari tanuló letem. Mert- ugyanis elég nehezen tudtam elvégezni a nyolc általános iskolámat ugyanis 5 testvérem van és mindnyájan kis korúak. Szüleim mind a keten élnek időnként ősze szoktak akadni valamin és már volt ojan hogy el akartak válni ijenkor nagyon nehéz hátrányos hej- Zetbe szoktam leni és sokat hiányoztam az iskolából és sok anyagai maratam le amit már bepótolni se lehetet évek végén épen hogy ketes tanuló tutam leni. Mikoroda kerültem hogy valami szakmát tanuljak szüleim tanáraim nagyon sok szakmát ajánlotak de én nem akartam más szakmát csak ács álványozó szakmát mert ugyanis 7 éves koromban nagyon megszeretem az ács szakmát és ez a szeretet végig kisért mostanságig.” — Ezzel a gyerekkel sok bajom volt. Összeférhetetlen, durva, kötekedő. Időnként úgy látszott, megembereli magát, de a család ellenére nem tudott és nem is tud tenni semmit, még ha akarna se. Járt itt az apja, és nem kérdezte, hogy tanul, hogy viselkedik a gyereke, azért jött, hogy engedjük el hosszabb időre, mert építkezésnél kell neki segíteni. Igyekeztem elmagyarázni az intézet, a vállalat és nem utolsósorban a gyerek érdekét... A második évben több alkalommal is részegen jött be a gyerek, megtámadta társait, és nem is puszta kézzel. Bicskázott. Majd összecsomagolt és elment. Azóta semmit nem tudok róla, ki tudja, hol él, mi van vele ... * „Nevem: P. János. Szül. 1962. 11.27. Édesanyám 1966-ban meghalt. Egy évig keresztanyámék neveltek, aztán Édesapám újra megházasodott. Egy nővérem és egy bátyám van. Édesapám mostohafelesége még egy nővért hozott magával igy 2 nővérem és egy bátyám van. A 8 ált. isk. közepes eredménnyel végeztem. Fapadlózó és Műanyagburkoló szakmára jelentkeztem. Fel is vettek.” — Sokáig nem volt jóba a mostohaanyjával. Talán nem is alaptalanul érezte, hogy mellőzik, hisz nem vásároltak neki ruhát, nem gondoskodnak róla eléggé. Többször jött hozzám azzal: ő nem akar hazamenni. Olyankor kértem, ne szakítsa meg az apjával a kapcsolatot... Hallgatott rám. Érzékenységéhez hozzájárult, hogy serdülőkora elhúzódott, igen lassan érintették a kamaszkor változásai. Ezzel együtt barátságos, kedves, szeret dolgozni, betartja a rendet, van határozott véleménye, lehet rá számítani. Őt áthoztam magammal az új épületbe, az elsősökhöz. Éppen azért, mert nem erőszakos, épp a szelídségével példamutató, és jó hatással van a kisebbekre. * ,,S. Károlynak hívnak, 1961-be születem Gyulán. Szüleim téesztagok. Édesapámat S. Károlynak hívják, 1921-ben születet. Édesanyám L. I. 1917-ben születet. Családi körülményem elég jó, igaz apám rokantnyugdíjas és 1514 Ft nyugdijat kap. Anyu még nem kap sémit, de azért meg tudunk élni mert van egyéni álatáiományuk és ebben anyi haszon van hogy meg tudnak belőle élni. 35
