Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Botladozó életrajzok

Othon más testvérem nincs, akik vannak már mind elkerültek a háztól. Ezért én jó körülmények közt tudtam ki járni az általános iskolát. Továb tanulni legelőször nem ide jelentkeztem hanem mezőgazdasági szaközépiskolába jártam. De azt másodikos ko­romban ot hagytam mert nem szeretem az oroszt. Ebe az iskolába két dologér jelent­keztem, ezért hogy nincs idegen nyelv, meg úgyérzem szerettem ezt a szakmát. Idáig az iskolával és kolégiumal átvittértelemben egyaránt meg vagyok elégedve. Ennyi az életrajzom.” — Mondhatom, apja szépen szerette a fiát: bejött a kollégiumba egy délután, mesz- sziről utazott, természetesen addig maradt, ameddig akart. Ki ellenőrizte, hogy fel­pakolta magát pálinkásbutykossal. Másnap tudtam meg, hogy nemcsak ő részegedett le a fiával együtt, hanem a többi gyereket is leitatta. A fiú több ízben is ivott, randalíro­zott, összetörte a bútort a közös szobában. A városban is voltak ügyei, nyomozott utá­na a rendőrség.Egyik nővére Pesten él, behívtam, kértem,próbáljon hatni rá. Amennyi­re tudta, fogta. Például a szabad napján eljött érte, magánál tartotta. A rendőrségre is többször utána ment, könyörgött, engedjék ki. A gyerek nálunk fegyelmit kapott, de nem érdekelte. Ragasztózott is, kábultan bolyongott reggeltől estig. El kellett hagy­nia az otthont. A lakóhelye közelében levő nevelőotthonba helyezték, állami gondo­zásba. Elszökött, és hallottam, hogy Pesten a barátai egy szál alsónadrágban hagyták összeverve, valamelyik parkban. Pestről akkor már kitiltotta a rendőrség. Ez még elsőben volt. Azóta nem hallottam róla. * „Én 1959. március 4.-én Kaposváron születtem. Heten vagyunk testvérek. Apám ke­res, anyám HTB. Mi kiskorúak vagyunk. Kőműves a szakmám, vagyis az lesz. Túlságosan nem vonzódok ehhez a szakmához, mivel először a vasiparban dolgoztam és másod évben nem lettem alkalmas semmi nemüvasipari szakmára.Családi körülményeimről annyit mondanék csak, hogy tűrhető. Tanulmányi átlagom közepes. Szakma után sok­mindent szeretnék tanulni, de nem tudom, lesz-e rá lehetőségem. Itt a kollégiumban .............néni a nevelőtanárom. Amire büszke vagyok, mert ő sokat segit. Remélem, ő lesz a nevelőtanárom 3. év végéig. Osztályfőnököm F. tanár elvtárs, és semmi rosszat nem mondhatok Róla. Egyszóval meg vagyok elégedve minden tanárral, egy pár kivételével.” — Ez a gyerek óriási erőfeszítéseket tesz, hogy kiemelkedjen környezetéből, még­sem vagyok biztos,sikerül-e neki. Ha nem olyan mélyről indul, már rég túlszárnyalja az átlagot. Beiratkozott a gimnáziumba, s szépen tanul. Aztán év végén megmakacsolja magát és a vizsgákra nem ment el. Sajnos, későn árulta el nekem, hogy haragszik a tanárnőre, mert kivételez, és őrá rossz szemmel néz . .. Elmentem az iskolába, kide­rült, hogy akkorra már sokat hiányzott. S miért? Amikor bizonytalannak érezte tudá­sát, nem mert bemenni órára... kimaradt. Sokgyerekes cigánycsaládból származik, az apja durva, részeges, a pénzét elissza. Az anyját szereti, bánkódik miatta, és tudja, így, távolról semmit sem tehet érte. A második évben rászokott a csavargásra, udva­rolt is, mindig kért, hadd jöhessen be később. Valameddig engedtem, de a szobatársai miatt kénytelen voltam szólni neki . . . Ezek után nyíltan csavargott, és késve jött vissza. Ragaszkodott hozzám, sajnálom, amiért kikerült a kezem alól. Az a fajta, akit folyton bátorítani kell, napról napra visszaadni önbecsülését. Az ilyen gyerek sokkal több biztatást igényel, mint amennyit nyújtunk neki. Őt különösen megbolygatta az átszervezés, és mivel bizalmatlan, nem tudom, új nevelőjében hisz-e majd, az első krízis bekövetkezése előtt? Mert csak ezen múlik, lemorzsolódik-e vagy végez. * * 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom