Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Lezsák Sándor: A gyümölcsöt tartó ág

Azokat a lehetőségeket, amelyekért külön küzdeni, dolgozni nem is kellene, itt vannak körülöttünk, de elmegyünk mellettük. Ilyen volt a tegnapi tanácskozás jelentős része is. Mert mi készültünk, de sokan nem készültek. Eljöttek, itt voltak, s hazamennek.

M Korszerű nemzeti önismeret. Jogunk van a vitához, de vitatkozni csak érvekkel lehet, tegnap délután ez is újra kiderült, Szakály ezt finoman be is bizonyította. Érvek hiányában méltó társak vagy ellenfelek nem lehetünk.

(. Sokszor idézgetjük azt a képet, hogy ki kell tapogatnunk a gyökereket, a múltunkat. Igen. De ugyanúgy a törzset is vizsgálni kell, és a gyümölcsöt tartó ágat is meg kellene már néznünk, a közelmúltat is meg kellene már ismernünk, mert visszamenni az időben másképpen nem lehet. Az a helyzet — történelmet tanítok egyébként —, hogy jobban ismerjük a Mohács környéki eseményeket, mint azt, hogy mi történt itt tíz évvel, húsz évvel ezelőtt. Hogyan lássam a gyümölcsöt, önmagamat, magunkat, jelenünket, ha csak a gyökeret ismerhetem! Ezt a terebélyes fát időközben beolthatták, esetleg barackfába mandulát, és lehet: mi már vagyunk mandulafa!

Mit értek én korszerű nemzeti önismereten! Az önismeret a nemzet szíve. A nemzet, a nép vérellátását szabályozó központja. Ha beteg a szívem, elmegyek az orvoshoz. Ha van annyi eszem, akkor elmegyek. Az orvos megállapítja a bajt, és segíteni próbál. De ha azt mondom az orvosnak, hogy ne vizsgáljon meg, itt vannak az öt évvel ezelőtti EKG szakleletek, akkor mit fog velem csinálni! Gyógyszert ad! Nem adhat gyógyszert!

Nem ismerjük a közelmúltat. Most halt meg a napokban Bibó István. Bibó István, akiről (szégyen ide, szégyen hova!) nagyon keveset tudok. Azt hiszem, ez nem az én bűnöm. Amit tudtam, megtettem. Eljuthattam az egyik müncheni magyar könyvnyomdába, két napig éjjel-nappal olvastam, de Bibó

108