Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Tordai Zádor: A nemzet: et(n)ikai szabályzat
DOKUMENTUM HAZA ÉS NEMZETI ÖNISMERET Fiatal írók Találkozója — Lakitelek, 1979. május 18—19. A hazáról és a korszerű szocialista nemzeti önismeretről tartott tanácskozást száznál több fiatal író Lakiteleken 1979. május 18—19-én, a Magyar írók Szövetsége és a Fiatal írók József Attila Köre rendezésében. Bevezető előadást tartott Tordai Zádor filozófus, Szakály Ferenc történész és Huszár Tibor szociológus. A fiatal írók az idősebb írónemzedékek jeles képviselői közül többeket meghívtak; jelen volt többek között Illyés Gyula, Dobozy Imre, Csoóri Sándor, Fekete Gyula. A kétnapos tanácskozáson Csák Gyula, az írószövetség titkára elnökölt. A résztvevőket, a referátumok elhangzása előtt Buda Ferenc köszöntötte. A konferencián elhangzott előadások és felszólalások szövegét az alábbiakban adjuk közre. Megjegyezzük még, hogy a konferencián az idő hiánya miatt nem hangzott el minden felszólalás; ez utóbbiakból négyet — Móser Zoltánét, Tóth Erzsébetét, Zelei Miklósét, Pálfy G. Istvánét — szintén közreadjuk, összeállításunkban írásaik címét *-gal jelöljük. Tordai Zádor A nemzet: et(n)ikai szabályzat Azért alakult úgy, hogy én kezdem a vitabevezetők sorát, mert a nemzet problematikája engem a legáltalánosabb jellegében foglalkoztat és valami ilyen mondandóra is gondoltam. Meglehet, azért hajlok inkább erre, mert minden közvetlenebb és konkrétabb tárgyalás több biztonságot igényelne, mint amennyit én indokoltnak látok. Mindenesetre annál több biztonság kell, mint amennyi nekem van. Inkább vonz a meditá- lás-töprengés — ezt szeretném most is tenni. Úgy vélem, hogy talán hasznos lehet, ha félretesszük a biztonságokat, önmagunk bizonyosságait, annak érdekében, hogy ki tudjuk a bennünk lappangó problémákat s mindazt, ami kérdéses, burkaiból hámozni. Meglehet, így többet értünk meg a magunk problémáiból is, meg az általánosakból. Mind a kettőből, mert a felvetett kérdés belső világunk, belső gondolatmeneteink problémája is, nem csupán ismereti kérdés, nem tisztán egy társadalmi jelenség megértésének problémája. A nemzetről ha gondolkodunk, magunkat akarjuk ezáltal megérteni, ahogy magunkból értjük a nemzetet. Szubjektiválás lenne ez? Csak, ha a nemzet nem lenne eleve és mindig szubjektív valóságok sokasága. Ha a nemzet nem az azt alkotó emberek szubjektivitásai által létezne. Aztán meg semmi sem olyan egyértelmű ebben a kérdésben. Még az sem, hogy hol lehetne úgy kezdeni a gondolkodást, hogy valóban megértéshez jussunk. Ahogy az sem világos, hova kell a nemzet fogalmát a társadalmi dolgokról szólók sokaságában elren64
